A finn Keijo, azaz Keke Rosberg igazi minimalista volt: egyetlen győzelemmel lett világbajnok 1982-ben. Gyorsaságához azonban nem férhetett kétség, ha jó napot fogott ki, a Repülő Finn becenevet kiérdemlő Keke eszeveszett tempóban tudta körbehajtani autóját a pályán. 

Rosberg Svédországban született finn szülők gyermekeként. Keke korán belekóstolt a versenyzésbe. Fogorvos édesapja ralizott, mitfárere pedig nem más volt, mint a felesége. A kis Keke pedig ott téblábolt ilyenkor a versenyhelyszíneken, később pedig maga is ralizott, ami meg is látszott későbbi vezetési stílusán is, még a Forma-1-es rakétákkal remekül driftelt. 17 évesen ült át gokartba és nyolcszoros skandináv bajnokként, a Forma Veeben és Super Veeben folytatta. Ekkoriban már folyamatmérnökként dolgozott és egy év fizetetlen szabadságot vett ki, hogy versenyezhessen, ez pedig nehezen ment. Minden egyes fillérre égető szüksége volt és ezért vállalta a sok utazást. 1978-ban 36 hét alatt 41 különböző versenyen indult, és a rajtpénzekből tartotta fenn magát. A Forma-1 mellett, a Forma-2-ben, a Forma Atlanticban és az újzélandi Forma Pacific-ban is rajthoz állt. Ez utóbbi sorozatot 1978-ban megnyerte. 

Ekkor – 30 évesen (!) - debütált a cirkuszban is, a hongkongi milliárdos Teddy Yipp gárdájával. Első versenyén Kyalamiban a Theodore autója nem bírta végig a távot, Keke kuplunghibával kénytelen volt a fűre gurulni. A következő versenyeken el sem tudott indulni, képtelen volt megfutni a limitet. A bajnokságon kívüli silverstone-i versenyen (Daily Express Trophy) viszont brillírozott. A szakadó esőben nagyszerű győzelmet aratott, ráadásul egy nehezen vezethető Ralt kasztnival, amit a sikert után Yipp lecserélt egy előző évi Wolf-Fordra. Keke néhány F1-es futamon az ATS csapatánál is próbálkozott, majd három verseny erejéig megint a Theodore következett, végül az utolsó két futamra újfent a német Günter Schmidt adott alá autót. A csapnivalóan sikerült esztendő után a Wolfnál kapott állást, de csak miután James Hunt Monacóban felhagyott a versenyzéssel. Amikor Keke aláírt fogalma sem volt, hogy a csapat az utolsókat rúgja és az osztrák-kanadai milliárdos Walter Wolf a szezon végén fel akar hagyni költséges passziójával. Rosberg kilenc versenyen állt rajhoz a fekete-arany autóval, de csak egyetlen egyszer látta meg a kockás zászlót, akkor is csak a 9-ik lett. A következő évben a Wolf beolvadt Emerson Fittipaldiék csapatába és Keke a brazilokkal folytatta. 


A finn fiú Buenos Airesben szerezte meg első F1-es pontjait. Nem is akárhogyan! A 13. helyről rajtolva felért a dobogó legalsó fokára. A remek kezdés után gyenge folytatás következett és Rosbergnek csupán az Olasz Nagydíjon sikerült egy ötödik helyet megcsípnie. 1981-es év is pokoli rosszul sikeredett, egyetlen pontot sem sikerült szereznie, sőt öt versenyre még kvalifikálni sem tudta magát. A szezon végén a Fittipaldi is tönkrement és lehúzta a rolót, Keke pedig ott maradt csapat nélkül. Ha ló nincs szamár elven a Williams szerződtette, miután 1981 végén Alan Jones szögre akasztotta a sisakját és Frank Williamsnek sürgősen találnia kellett valakit az ausztrál helyére. Keke itt is hű marad önmagához. Miután aláírták a szerződést, vigyorogva nyúlt a zsebébe, előkotort egy szál cigarettát és rágyújtott új főnöke, Frank Williams irodájában, akiről köztudott volt, hogy gyűlöli a dohányfüstöt. A finn már az elején világossá tette, hogy nem „jópofizni” szerződött a didcotiakhoz, hanem ki akarta használni a lehetőséget, hogy végre versenyképes autóba ülhet. Amikor a második futam után váratlanul a Williams elsőszámú versenyzője, Carlos Reutemann is lelépett, Rosberg lett a gárda elsőszámú „versenylova”.  

A Williams 1982-ben még mindig a turbókkal szemben esélytelen Cosworth szívómotort nyüstölte, amely 100-150 lóerős hátrányt jelentett és senki, de senki még egy lyukas garast sem tett volna rá. A Forma-1 legbolondabb szezonjában azonban a Repülő Finn remekül használta ki élete nagy lehetőségét. 1982 a FISA-FOCA háborútól volt hangos, miközben egymás után pontozódtak ki az esélyesek. Gilles Villeneuve életét vesztette, Didier Pironi pedig lebénult egy baleset következtében. A turbós csapatok versenyzői, hiába voltak erőfölényben, a technika megbízhatatlansága miatt sok pontot vesztettek. (A szezon 16 futamán 11 különböző győztest avattak.) A papírforma felborult és Rosberg, aki a lassabb, de megbízható Williams-Forddal szorgalmasan gyűjtötte a jó helyezéseket, hirtelen az esélyesek között találta magát. Az Österreichringen csak egy paraszthajszál hiányzott (itt 5 századmásodperces (!) hátránnyal lett második Elio de Angelis mögött), végül a franciaországi Dijoban rendezett Svájci Nagydíjon kihasználta a nagy lehetőséget. Az utolsó előtti körben elhúzott az egyik kanyarban elmélázó Alain Prost Renaultja mellett és a hazaiak legnagyobb megrökönyödésére megnyerte a versenyt. Az események annyira meglepték a szervezőket, hogy elfelejtették időben leinteni a futamot, így a mezőnynek még egy kört meg kellett tennie. A végeredményen ez sem változtatott. Keke megszerezte első F1-es sikerét és vezette a bajnokságot! A las vegasi „mikey egér-pályán” tartott szezonzárón már csak John Watson lehetett rá veszélyes és bár az ír hatalmas hajrát mutatott be (a kilencedik rajthelyről felért a másodikra), de Rosbergnek az ötödik hely is elég volt az üdvösséghez. Az a pilóta, aki egy évvel korábban egyetlen pontot sem szerzett, megnyerte a világbajnokságot!

Keke Rosberg a bajnoki címet anyagi szempontból is jól tudta kamatoztatni. Saját maga menedzsere volt, maga tárgyalt a szponzorokkal és az összeautózott pénzt okosan fektette be. A pályafutása elején pénztelen finn fiúnak ekkora lakása volt Münchenben, vidéki háza Ausztriában a kapruni gleccser tövében valamint Angliában, villája Ibizán és saját repülőgépe, amellyel a világot járta. Még három évet versenyzett a Williamsnek, de igazán már nem tudott beleszólni a vb-címért vívott küzdelembe. 1983-ban Monacóban még a Cosworth szívómotorjával verte tönkre a turbókat, később pedig a Honda turbójával többször is villantott, de a húsosfazékhoz nem fért már oda. Élete legjobb versenyét saját bevallása szerint 1985-ben Kyalamiban futotta. A finn váltója vacakolt a rajtnál és visszacsúszott a hatodik helyre, de bekapcsolta a rakétákat és villámgyorsan küzdötte előre magát, a nyolcadik körben már csapattársát Nigel Mansellt is lenyomta. A finn azonban nem örülhetett sokáig az első helynek. A Ghinzani Osellájából kifolyt olajon 300 km/h-s tempónál megcsúszott és a kavicságyból volt kénytelen visszaevickélni a pályára. Kezdhette az egészet elölről. A 30. körben még majd 44 másodperces hátránya volt az élen álló Mansellel szemben, ami a végére 7 és fél másodpercre olvadt. Nyerni ugyan nem tudott, de gyönyörű második helyet szerzett. A bivalyerős Williams-Hondával végig driftelte a pályát és jópárszor hatalmas porfelhő jelezte, hogy Keke befordult az íven. Az mondani sem kell, hogy a leggyorsabb kört is ő repesztette, több mint 3 és fél tizeddel jobbat, mint a ’Brit Oroszlán’ a másik Williams-szel. 1986-ban a McLarenhez szerződött, ahol Alain Prostnak segített bajnoki címet nyerni. A szezon végén 38 évesen visszavonult és a sportprototípus vb-n (Peugeot) valamint a DTM-ben (egy győzelem) körözgetett, miközben két honfitársát, J.J. Lehtot és a kétszeres világbajnok Mika Häkkinent menedzselte. 1995-ben versenyistállót alapított, amellyel fia Nico is versenyzett. Második feleségétől Sinától született fia egyébként német állampolgár és mostanság a Mercedes-Benz egyik Ezüstnyilát terelgeti. Keke csapata a Team Rosberg a DTM oszlopos tagja és az utóbbi években az Audi masináit versenyezteti. 2008 óta egy német fizetős csatorna, a Sky TV szakkommentátora és a nürburgringi versenypálya utazó nagykövete. 



Keijo „Keke” Rosberg – névjegy


Aktív évei: 1978 – 1986

Csapatai: Theodore, ATS, Wolf, Fittipaldi, Williams, McLaren

Nagydíjrészvételek: 128 (114 rajt)

Világbajnoki címek: 1 (1982)

Győzelmek: 5

Edzéselsőségek: 5

Leggyorsabb körök: 3 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://f1grandprix.blog.hu/api/trackback/id/tr444489603
Nincsenek hozzászólások.