A Jo Siffert a svájci autósport nagy alakja, nevét még manapság, 40 évvel halála után is áhítattal emlegetik az alpesi országban. A vagány fribourgi a hatvanas évek második felének egyik meghatározó alakja volt. 

Siffert - bár a családnak kisebb tejfeldolgozó üzeme volt – nem számíthatott szülei támogatására a motorsportokat illetően. Ezért olyan kétkezi szakmát tanult, amelyben kiélhette sebesség iránti vonzalmát. Karoszerialakatos lett és mellette motorversenyeken indult. Egy Norton nyergében megnyerte a 350 köbcentis svájci bajnoki címet, nemzetközi szinten pedig az oldalkocsisok között jeleskedett: Edgar Strubbal megnyerték a Finn Nagydíjat. A következő évben már versenyautóban találjuk: egy Stanguellini Juniorral hegyi és szlalom viadalokon indult. (1955-ben a Le Mans-i tragédia hatására betiltották a zárt pályán zajló autóversenyeket az alpesi országban.) A következő évben Lotus Juniorra vált, amelyet saját pénzből finanszíroz, majd 1962-ben egy svájci istálló, a Ecurie Filipinetti kötelekében több F1-es viadalon is rajthoz állt. A helvét csapat azonban elég ingatag lábakon állt, ezért Siffert úgy döntött vesz magának egy Forma-1-es autót a Lotustól, amellyel a Francia Nagydíjon mar pontot szerzett. A BRM motorral hajtott járgánnyal több világbajnokságon kívüli F1-es futamot megnyert, ahol olyan ászokat is legyőzött, mint a kétszeres világbajnok Jim Clark. A versenyek pénzdíjaiból próbálta eltartani a Forma-1-es csapatát, ezért évente 40-50 versenyen is rajthoz állt, de így is csak nehezen tudta összekaparni a Forma-1-re valót. 1964 végére kiürült a kassza és Siffert már lemondott a két utolsó tengerentúli versenyről, amikor Rob Walker a segítségére sietett. Seppi kékre festette a saját Brabham-BRM-jét és a skót istálló égisze alatt rajtolt el a mexikói és az amerikai versenyen. Az amerikai kirándulás jól sikerült: Watkins Glenben a harmadik helyen intették le a helvétet. Siffert egyre ismertebb lett hazájában és  több cég meglátta benne a reklámlehetőséget. Siffertet például barátság fűzte a svájci órakészítés egyik legendájának, a TAG Heuernek a tulajdonosához, aki a tapraesett és szélvésgyors Seppit tette meg a 150 éves múltra visszatekintő márka első F1-es nagykövetévé. 

Seppi számára a sportkocsi versenyek tartogatták a nagyobb sikereket és az ekkoriban a Forma-1-nél is népszerűbb sorozatban, komoly eredményeket ért el. A Porsche gyári versenyzőjeként a hatvanas évek második felében 14 világbajnoki futamot nyert, olyan klasszikusokat, mint a daytonai 24 órás vagy a nürnburgringi 1000 mérföldes. Le Mans-ban 1965-ben egy 906-os Porschéval első lett a két literes kategóriában, összesítésben a negyedik helyen rangsorolták. A Forma-1-ben a svájci szekere akkor lódult meg igazán, amikor a Walker istállónak sikerült egy Lotus 49-est vásárolnia. Siffert elmondása szerint ez volt az első igazán ütőképes F1-es autó, amivel versenyezhetett. Brands Hatch-ben le is győzött mindenkit és megszerezte első Forma-1-es sikerét. A boxutcai pletykák szerint 1970-ben a Ferrari udvarolt neki, a maranellóiaknak ugyanis égetően szükségük volt egy olyan versenyzőre, aki a száguldó cirkusz mellett a prototípus világbajnokság futamain is labdába tud rúgni. Csakhogy a Porsche is résen volt és inkább befizette Sifferetet a March gyári csapatába, mintsem átengedje az olaszoknak. A brit gárdával nem sok szerencséje volt Seppinek. Az autó rendkívül megbízhatatlanul működött és legtöbbször a kiesők táborát gyarapította. 1971-ben a BRM-hez igazolt, és a szezon eleji kiesések után megnyerte az Osztrák Nagydíjat és második lett Watkins Glenben. A világbajnokság végeztével rajthoz állt az október végi „World Championship Victory Race” elnevezésű F1-es viadalon Brands Hatch-ben. Félelmet nem ismerő, vagány vezetési stílusú svájcinak ez volt a 41. versenye a szezon során. A rajtnál összekoccant Ronnie Petersonnal, de mivel az ütközés ártalmatlannak tűnt, mindketten folytatni tudták a versenyt. A 15. körben 250-es tempónál hirtelen eltört a BRM felfüggesztése és az autó kivágódott a pályáról, majd lángra lobbant. Siffertet nem tudták időben kimenteni, megfulladt a mérges gázoktól. A baleset oka nyilvánvaló volt: a Petersonnal való ütközés során megsérült a felfüggesztés, amely a kritikus pillanatban eltölt.

A temetésére 50 ezeren zarándokoltak el és postum az év sportolójának választották hazájában. Fia, Phillipe nem sokkal halála előtt született és ő is versenyzett egy ideig. Szülővárosában Fribourgban egy szökőkút őrzi nevét, 2005-ben pedig filmet forgattak életéről „Live fast, die young” azaz "Élj gyorsan, halj meg fiatalon"címmel. Svájcban a mai napig nem felejtették el, neve, személye mára ikonná vált.

A bejegyzés trackback címe: