A hatvanas években többen gázturbinára cserélték a benzinmotort a Forma-1-ben. A dolog nem is volt őrültség, hiszen a turbina teljesítmény és hatásfok tekintetében esélyesnek tűnt bármilyen versenyen. A gázturbinánál nincs szükség mozgás átalakításra, mint a hagyományos dugattyús motornál és jóval kisebb a teljesítmény veszteség. A kevés mozgó alkatrész miatt kisebb a meghibásodás lehetősége, ráadásul sebességváltóra és kuplungra egyáltalán nincs szükség. A dolognak azért van hátránya is, hiszen a motor magas hőfokon működött, ráadásul iszonyatos mennyiségű üzemanyagot zabált fel. Készültek szériagyártású modellek és versenyautók is gázturbinás hajtással. A hatvanas évek közepén a Rover a BRM-mel karöltve épített a Le Mans-i 24 órásra turbina meghajtású versenyautót. A "Morajló Szellem" becenévre hallgató autót F1-es pilóták, többek között Graham Hill és Jackie Stewart is vezettek.

A tengerentúlon is voltak próbálkozások, főleg Andy Granatelli volt odáig az ötletért. Először is megvásárolta a Ferguson már Forma-1-et is megjárt összekerék-hajtás rendszerét és vásárolt Kanadából egy 550 lóerős Pratt & Whitney gázturbinát. Az STP Paxton a „Silent Sam”, azaz a „Csendes Sam” becenevet kapta, utalva arra, hogy hihetetlenül halk volt. 1967-es Indy 500-ast Parnelli Jones a Paxtonnal hajszál híján megnyerte. Granatelli a következő évben könnyű versenyautó-építés mesterével Colin Chapmannel szövetkezett. Kettejük szövetségéből született meg a Lotus 56 Indy. Chapman adta a kasztnit, Granatelli pedig a négykerék-hajtást és a gázturbinát. Bár a kocsi rendkívül versenyképesnek bizonyult, technikai hiba miatt mindhárom rajthoz állt járgány kiesett. A következő évtől Amerikában kitiltották a gázturbinákat a versenypályákról.
 

A kiruccanás arra jó volt, hogy Chapman meglátta a lehetőséget a forradalmi gázturbinás meghajtásban. 1971-re a a Pratt & Whitney mérnökeivel készítettek a Forma-1-es szabályoknak megfelelő turbinát. Chapman a sebességváltón és a kuplungon spórolt súlyt a négykerék-hajtásra áldozhatta. A több mint 500 lóerős teljesítményű hajtómű jó 100 lóerővel múlta felül a konkurenciát. Tény viszont, hogy a 350 liter üzemanyagra volt szükség a verseny, miközben az ellenfelek hagyományos meghajtású autói csupán 200 litert cipeltek magukkal. Ráadásul a turbinánál nem volt motorfék, így a Lotus féktárcsáit meg kellett nagyobbítani, hogy megfelelő fékhatással rendelkezzen a járgány.

A legnagyobb problémát mégis a turbina felpörgetéséhez szükséges idő jelentette. Emiatt máshol kellett fékezni és gázt adni mint a benzines versenyautónál. A legnehezebb dolguk a pilótáknak volt, hiszen sutba vághatták az addigi beidegződéseket és újra kellett tanulni vezetniük. Ezt volt a legnehezebb megszokni, nem csoda hát, hogy senki nem akarta az 56B-vel vesződni. A bajnokságon kívüli Brand Hatch-i futamon Fittipaldi az esős edzésen a második helyre hozta a lökhajtásos járgányt, de másnap a száraz pályán esélytelen volt. A Forma-1-es bajnokság következő futamán Hollandiában nem is volt hajlandó a géppel elindulni, így Chapmantől a Dave Walker kapta meg a süvöltő járgányt. A kocsi száraz pályán esélytelen volt, csakhogy a futam előtt szemerkélni kezdett az eső és 22. helyről rajtoló Walker öt kör alatt már a tizedik pozícióba küzdött előre magát! Hiába futotta a leggyorsabb köröket, a csoda azonban elmaradt. Az ausztrál versenyző kicsúszott és a pálya menti homok megfogta az autót. Silverstone-ban Reine Wisell-re bízták az autót, de ő is kiesett. Monzába viszont Fittipaldi vezette a gépet, lévén, hogy a Lotus hivatalosan nem indította a versenyautóit a Rindt halála miatt folytatott vizsgálatok miatt. Chapman viszont csak a Lotus 56B-t adta Fittipaldi alá. A kocsi arany-fekete festést kapott és hivatalosan a World Wide Racing versenyeztette a kocsit. Emmo mindent beleadott, de a 18. helynél előrébb képtelen volt kvalifikálni az autót. A versenyt végül a nyolcadik helyen zárta. Ezzel lezárult az összkerékhajtású és gázturbinás kocsik fejezete a Forma-1-ben. Chapman ugyan még szeretett volna egy könnyebb hátsókerék-hajtású gázturbinás F1-es autót építeni, de a támogatók nem hagyták, hogy a tervezőzseni ilyesmire költse el a pénzüket.

 

A bejegyzés trackback címe: