Az Arrows a Forma-1 egyik meghatározó, de nem túl sikeres csapata volt több mint két évtizeden át. Az angol csapat 381 futamon indult, de egyetlen győzelmet sem szerzett. A csapat az 1979-es évadban egy igen futa kinézetű járművel nevezett. Ez volt az A2-es, csúfnevén a "bombázó". 

 The Arrows A2.jpgA Shadow csapat egykori mérnökei 1977-ben gründolták az Arrows istállót, amely neve az alapítók nevének betűiből tevődik össze. Az Arrows számára szerencsétlenül indult a Forma-1-es kaland, miután a konstruktőrök szövetsége, a FOCA az Arrows A1-est a Shadow utánzatának tartotta, és nem engedte rajthoz állni. (A tervező Tony Southgate magával hozta előző az autó terveit előző munkaadójától.) A nagy dobás az 1979-es évad közepére készült el. A hetvenes évek végére Colin Chapman szárnyas autója és az aerodinamikai fejlesztések új korszakot nyitottak a Forma-1-ben. Ekkoriban már nemcsak a szárnyakon keletkezett leszorító erő, hanem a kocsiszekrény alatt áramoltatott levegővel is sikerült egyre jobb szívóhatást elérni a mérnököknek. 1979-re szinte a teljes mezőny másolta Chapman találmányát, ki jobban, ki rosszabbul. Az Arrows egy lépéssel még tovább ment. Tony Southgate és Dave Wass masinája, az A2-es lett volna az első igazi totális wing car, azaz szárnyas autó. Olyan gép, amelynek már nem is lett volna szüksége terelőszárnyakra, hanem a leszorító erő teljes egészében a kocsitest alatt képződött volna. 

 Az A2-es orra egy puskagolyóra emlékeztetett és a kocsi két oldalán pedig az első tengelytől kezdve széles járatokat alakítottak ki, hogy minél nagyobb felületen keresztül áramolhasson a levegő, a hátsó szárnyat pedig szinte teljesen sikerült elhagyni. (A fura kinézetű masinára a boxutcában rá is akasztották az „bombázó” nevet.) Hogy még nagyobb csatornát tudjanak a kocsi alatt kialakítani a motor és a váltó egységét néhány fokban megdöntötték, de ezzel a kocsi súlypontja is magasabbra került, amely nem várt problémákat hozott magával. Az autót ugyanis rendkívül nehéz volt kormányozni és nemcsak a kanyarokban jelentkeztek a gondok, hanem az egyenesekben is riszált a járgány. Az első tesztek után annyira vezethetetlen volt az autó, hogy a nagyobb stabilitás érdekében normál méretű hátsó szárny került az A2-re, ezzel viszont a nőtt a kocsi homlokfelülete és lassult az egyenesekben. 

 „Sajnos már a fejlesztések elején elhalt az ötlet, pedig több volt benne, mint amit sikerült kihozni. Az első problémák láttán a mérnököknek elfogytak az ötleteik. Túlsúlyos volt az autó, amit még lehetett volna orvosolni, de amikor a beállítások során szembesültek a problémákkal, egyszerűen feladták. Túl finom volt a rugózás és sokkal erősebb rugókat is használhattunk volna, de erre senki nem gondolt.” – mondta el Jochen Mass az Arrows egyik akkori versenyzője egy interjúban. A konstrukció mindössze két hatodik helyezést tudott felmutatni Mass révén és a következő évben az Arrows egy teljesen konvencionális, kecses autóval állt ki.  

 Nem a „bombázó” volt azonban az egyetlen jármű, amellyel a mérnökök a szívóhatás totális kiaknázását tűzték ki célul. Valami hasonlóval a Brabham (BT48) és a Lotus is próbálkozott, de egyik versenygépet sem koronázta siker. A legígéretesebb talán a Lotus 80-as volt, ám ennek elemelkedtek az első kerekei az aszfalttól és a problémákat csak később a 88-as modell-lel sikerült orvosolni, ezt viszont soha nem engedték versenyezni a bírák, mert szabályellenesnek ítélték.

ArrowsA2.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://f1grandprix.blog.hu/api/trackback/id/tr674574989

Troppauer_Hümér 2012.06.10. 11:57:51

Azonfelül Patresének volt egy ötödik helye, Massnak pedig kettő helyett három hatodik helye. Öt pont '79-ben.

simon weber 2012.06.10. 12:01:37

@stillmatic: Azokat még az A1-es modellel érték el a szezon elején.

Troppauer_Hümér 2012.06.10. 12:26:25

@simon weber: Elfelejtkeztem arról az aprócska tényről, hogy az A2 szezon közben debütált, köszi!
süti beállítások módosítása