1998-ra jelentősen átrendeződtek az erőviszonyok a száguldó cirkuszban. Az FIA átfogó szabálymódosításokkal próbálta visszafogni az autók sebességét, amelyek közül a leglényegesebb az autók szélességének 20 centivel való csökkentése és a barázdált gumik bevezetése volt. Minden csapatnak szinte előről kellett kezdenie a kocsit tervezését, amely jó lehetőséget adott Newey-nek, aki ilyen helyzetben mindig valami nagyot előrántani a kapaljából. A legtöbb fejtörést az okozta, hogy hogyan lehet elegendő leszorító erőt varázsolni a megváltozott keretek között. A barázdált gumik és a kisebb homlokfelület mellett további nehézségeket okozott, hogy a kocsi hátsó részében is kevesebb hely jutott a motornak és egyéb alkatrészeknek. 1997-ben Newey nem az aktuális versenyautó rendbetételéhez látott, hanem a következő évi versenyautón kezdett dolgozni. Hosszabb tengelytávú kocsit épített, amely nemcsak jobb súlyelosztást biztosított, hanem az első szárnyakon felkavarodó levegő „lecsillapítására” is több helyet hagyott. Az előző szezon utolsó versenyein már érezhető volt, hogy motorerő tekintetében a Mercedes egyre inkább beéri a Renault-t. A svájci lóerőzsonglőr, Mario Illien 1998-ra rátett még egy lapáttal. Az FO110G súlyából öt százalékot faragtak, amely így csak 107 kilót nyomott. A kompakt V10-es teljesítménye elérte a 780 lóerőt, maximális fordulatszáma pedig 17.500 körül mozgott. A teljesítménynövekedéshez egy speciális fém a berillium használta is hozzájárult, amelyet Illien a dugattyúk bevonására basznált. A szezon első versenye elsöprő McLaren sikert hozott. A két Ezüstnyíl átgázolt a teljes mezőnyön és egy teljes kört adott mindenkinek! A versenyt Mika nyerte, mögötte Coulthard halad át a célvonalon, de a dolog nem volt ilyen egyszerű. Történt ugyanis, hogy a szélvészgyors skandináv a 36. körben behajtott a boxban, annak ellenére, hogy ott senki nem várta. Häkkinen amikor látta, hogy lukra futott visszavágtatott a pályára, de akkor már DC állt az élen. A két pilóta azonban már a verseny előtt megállapodott, hogy azé a verseny, akié az első kanyar. Ez történetesen Häkkiinen volt, aki a boxutcai malőr miatt DC mögé tudott csak besorolni. Coulthard később lassított és átadta az első helyet Mikának, amiből aztán nagy kavar lett. Ron Dennis a verseny után megpróbálta menteni a menthetőt azzal, hogy azt mondta az újságíróknak, hogy a finnt tévesen hívták ki és DC önszántából adta át (vagy vissza) az első helyet. De nem ez volt a csapat egyetlen problémája. Az Ezüstnyilak új fékrendszere szúrta a konkurencia – főként a Ferrari – szemét, és megpróbálták azt betiltatni. Az 1997-es szezon második felében a brit F1 Racing fotóriportere, Darren Heath figyelt fel arra a jelenségre, hogy a McLarenek egyik hátsó féke még akkor is izzik, amikor az autó már megkezdi a kigyorsítást a kanyarból. Az újságnak sikerült egy fotót készítenie Häkkinen autójának cockpitjéről, ahol jól látható, hogy az Ezüstnyíl két fékpedállal rendelkezett. Az egyikkel a jobb, a másikkal a bal oldali kerekeket lehetett külön-külön fékezni. Nem csak a wokingiak kísérleteztek a rendszerrel, hanem a Williams és a Jordan is, sőt kissé megkésve a Benetton is megépítette a saját szuperfékeit. A nagy csapatok közül egyedül a Ferrari nem fogott hozzá a fejlesztésekhez, inkább beperelte a McLarent az FIA-nál. Az interlagosi verseny előtt az olaszok 47 oldalas tiltakozást nyújtottak be a szövetséghez, kérve a wokingiak találmányának betiltását. Érdekes módon, amit először Charlie Whiting szabályosnak talált, a mexikói, a cseh és a libanoni (!) autószövetség delegáltja szabályellenesnek minősített. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a fékeket nem elektronika, hanem emberi erő működteti, azért semmiképpen nem minősülhetett kipörgésgátlónak. Az autó fékrendszerének egy másik része sokkal inkább volt megkérdőjelezhető. A McLarennél egy kis akkumlátor segítségével a fékezés közben keletkező energiát használták fel gyorsításra, de mivel ennek használatáról nem rendelkeztek a szabályok, Mario Illienék a sötötétben tapogatództak. Állítólag az FIA először erre is rábólintott, de hónapokkal később valamiért megváltozott a testület álláspontja. Az ős-KERS nem aratott osztatlan sikert és végül ez okozta fékrendszer betiltását.

Interlagosban az Ezüstnyilak a csodafék nélkül is nyertek. Häkkinen és Coulthard ezúttal is körbeautózták a teljes mezőnyt és újra kettős győzelmet arattak. Argentínában Schumi megtréfálta a Merciseket, de San Marinóban újra helyreállt a régi rend. Ekkor Coulthard nyert, Mika váltója a tizenhetedik körig bírta. A barcelonai verseny három órás McLaren tesztre emlékeztetett. Mika és Coulthard semmitől sem zavartatva rótták a köröket, míg nem a kockás zászló leintette őket. A Monacói Nagydíj is Häkkinen zsákmánya lett és már-már a zsebében érezhette a világbajnoki címet, de Schumacher és a Ferrari összekapta magát. A német zsinórban háromszor is nyert. A silverstone-i vereség különösen fájó volt a McLaren számára. Schumi elég fura körülmények között aratott győzelmet. A futam közben leszakadt az ég és az eső áztatta aszfalton Schumi addig-addig tartotta nyomás alatt Häkkinent, mígnem a finn hibázott. A germán „félisten” elhúzott mellette és az élre állt. Igen ám, de Schumi a sárga zászlós időszakban, a safety car mögött mindkét Benettont megelőzte, amiért 10 másodperces ’stop and go’ büntettésel súlytották. A Ferrari németje az utolsó körben töltötte le a büntit és biztos, ami biztos futott még egy kört, versenytempóban. Mika közben áthaladt a célvonalon és mindeki győztesként ünnepelte. Sokáig Schumacher is ezt hitte, ám nem sokkal a befutó után közölték vele, hogy ő nyert, mivel a bokszban keresztülhaladt a célvonalon. Természetesen a meglehetősen furcsa döntés felkorbácsolta az indulatokat és a McLaren-Mercedes óvást nyújtott be. A panaszt azonban elutasították, mert nem tudták bizonyítani a büntetés jogosságát. A vizsgálat során az egyik sértett, Alex Wurz is úgy nyilatkozott, hogy ő maga sem vette észre a sárga zászlót. Az is a Ferrari mellett szólt, hogy a versenybíróság későn közölte a büntetést, illetve azt sem mondták meg konkrétan, hogy milyen formában kell letölteni. (A 10 másodperces büntetést az időeredményéhez is hozzáadhatták volna.) Schumachernek tulajdonképpen csak egyetlen vétke volt, hogy kétszer haladt át a célvonalon, amit egyébként a szabályok szigorúan tiltanak!

Zeltwegben és Németországban kettős győzelmet ünnepelhetett a McLaren-Mercedes, mindkétszer Häkkinen-Coulthard sorrendben futottak célba az Ezüstnyilak. Ezután azonban három olyan verseny következett, ahol Häkkinen előnye folyamatosan olvadt. A javuló Goodyear gumiknak köszönhetően a Ferrari magára talált, Schumacher pedig szárnyalt. A Magyar Nagydíjon a német 19 parádés kört repesztett, amely alatt kiautózta azt a 25 másodperces előnyt, amellyel a McLarenek elé jött vissza a harmadik kerékcseréjét követően. Győzelmével vészesen megkövelítette a Repülő Finnt. A Belga Nagydíj döntő jelentőségű lehetett volna a bajnoság kimenetelét illetően, ám az esős futam hatalmas roncsderbit hozott. A rajt után 13 autó játszott kicsi a rakást, amelyből a mezőny eleje szerencsésen kimaradt. Az 50 perc múlva megismételt rajtnál Häkkinennek már nem volt ilyen szerencséje és a két Ferrari között vérzett el az első kanyarban. A vizes pályán Schumi a győzelem felé száguldott, amikor hátulról belerongyolt DC McLarenjébe. A mai napig nem tisztázódott, hogy melyikük hibázott. A feldühödött ferraris később neki akart szaladni skót társának és csak a szerelők lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem ökölcsatába torkolt a baleset. Luxemburg Nagydíján (avagy a második német versenyen) végre Mika újból taktikus győzelmet aratott és négy pontos előnnyen utazhatott a Japán idényzáróra. Az utolsó ütközetben Schumachert cserbenhagyta paripája. A megismételt rajtnál német kupplungja bedöglött és a mezőny végéről volt kénytelen felzárkózni. A kerpeni nem adta fel, feljött a harmadik helyre, de addig gyilkolta az autót, míg defektet nem kapott. Mindeközben Häkkinen halálosan nyugodtan körözgetett az élen és valószínűleg akkor is nyert volna, ha Schumit nem súlytja a baleszerencse. A finn pilóta nyolc győzelmével és 100 pontjával megérdemelten nyerte a világbajnokságot. A konstruktőrök között az Ezüstnyilak vitték el a pálmát, így a Mercedes - igaz csak motorszállítóként – de az újkori Forma-1-ben is diadalt aratott.

 

A bejegyzés trackback címe: