A hatkerekű hullámra felülve, 1977 tavaszán a Ferrari is megépítette a maga százlábúját, amely emlékeztetett az Auto Union és a Mercedes-Benz hegyi versenyeken használatos versenyautóira. Ezeknek a jobb tapadás érdekében dupla kerekük volt hátul, méghozzá úgy, hogy a négy abroncs egyetlen tengelyre volt szerelve. Mauro Forghieri elképzelésének hátterében a tapadás növelése mellett valószínűleg a légellenállás csökkentése állt, hiszen a hatalmas hátsó kerek helyére a jóval kisebb átmérőjű elsőket szereltette. A járgányt Lauda és Reutemann is tesztelte Fioranoban 1977 tavaszán, de nem voltak elragadtatva az eredménytől. A hatalmas hátsó tengelytáv miatt szinte lehetetlen volt vele az előzés, ráadásul már problémák is felléptek. Reutemann szerint életveszélyes volt az autó és a tesztek során – Enzo szeme láttára - darabokra törte a járgányt a fioranoi tesztpályán. A normál viszonyokhoz tervezett hátsó tengely nem bírta a dupla kerekek okozta terhelést és egyszerűen eltörött. Az olasz bulvársajtó a Ferrari hatkerekűjén felbátorodva nem sokkal később már olyan fotómontázsokat közölt, amelyen a 312-esnek nyolc kerek volt. Természetesen ez az autó soha nem létezett, csak az újságírók agyában fogant meg.