Silverstone-t mindig is legendák övezték. A Forma-1 bölcsőjének számító pálya 1943-tól a brit királyi légierő támaszpontja volt. Három kifutóból állt, amelyek egymást keresztezve egy háromszöget alkottak. 1948-ban, a háború után három évvel a repteret versenypályává alakították. Egy évvel később készült el az a vonalvezetés, amely 35 éven keresztül gyakorlatilag nem változott. A pálya rendkívül gyors vonalvezetésű volt, mindössze hat kanyar kötötte össze az egyeneseket. Ezek a legendás kanyarok mára már a biztonsági előírásoknak köszönhetően kissé átalakultak, a nevük viszont megmaradt, úgy mint Copse, Maggots, Becketts, Stowe, Club, Abbey vagy Woodcote. 1985-ben Keke Rosberg Silverstone-ban iszonyatos edzéskört repesztett. A Williams-Honda finn versenyzője 259 km/órás átlagsebességű rekordja évtizedekig megdönthetetlennek bizonyult. (Azóta is csak ketten 2002-ben Montoya, majd később Barrichello (kétszer is) tudta túlszárnyalni ezt a rekordot a monzai pályán.) A rendezők azonban nem voltak elragadtatva Keke eszeveszett körétől és úgy döntettek, hogy átépítik a pályát, amely szerintük túl veszélyes. 1987-ben még csak kisebb módosításokra került sor, mígnem 1991-ben egy átfogó lassítási program keretében szinte teljesen új vonalvezetést kapott Silverstone. 2010-ben a gyorsasági motorosok számára készült a pálya harmadik harmadában az ún. Arena Circuit névre keresztelt rész. A régi vonalvezetést 760 méterrel tették hosszabbá és néhány tempós kanyar mellett egy hosszú egyenesen is helyet kapott benne. A MotoGP számára készült új vonalvezetést vették végül át a Forma-1-es rendezők is.

Az első versenyt 1947 szeptemberében rendezték Silverstone-ban. A futam ötlete Maurice Geoghegan-től származott, aki 11 társával mérte össze erejét az elhagyott reptéren. Az eseményt néhány pályára tévedő birka zavarta meg. Az ötletgazda Geoghegan elütötte az egyik négylábút, amelynek a birka és az autó is kárát látta. A következő évben a Királyi Automobil Klub (RAC) Silverstone-ba vitte a Brit Grand Prix-t. A nagydíjat a monacói származású Louis Chiron nyerte Talbot-Lagojával. A Forma-1-es világbajnokságot 1950-ben írták ki először, amelynek első versenyhelyszíne az angliai Silverstone lett. A futam Európa Nagydíj név alatt szerepelt a versenynaptárban és egy szombati napon, 1950. május 13-án futották le. Az eseményre 150 ezer néző zarándokolt ki, hogy saját szemével lássa a cirkusz első futamát, de ott volt a királyi család is, VI. György királlyal a dísztribünön. A rajtrácsra 21 autó sorakozott fel, a végén pedig Nino Farinát intette le a kockás zászlót az első helyen.

1951-ben a Ferrari itt aratta első F1-es diadalát Froilan Gonzalez révén, amikor a nagydarab argentin ellenállhatatlanul vezetve verte meg a bivalyerős Alfa Romeókat. A következő három év is az ágaskodó lovacska sikerét hozta a szigetország versenyén. Kétszer Alberto Ascari lett az első, 1954-ben pedig újból Gonzalezt intették le elsőnek. 1955-ben Aintree-be vándorolt a cirkusz és sokáig ez a két helyszín váltotta egymást évenként. Silverstone-ban ekkoriban egy másik jelentős, ám a vb-be nem számító rendezvényt is tartottak, ez volt a Daily Express International Trophy. Ezen a Forma-1-es mezőny színe java elindult és jelentős versenynek számított. 1964-től Silverstone új vetélytársat kapott Brand Hatch-i aszfaltcsík személyében és hosszú éveken át, 1986-ig, e két pálya között osztotta meg a Forma-1-es nagydíj rendezésének jogát a brit szövetség. A hatvanas évek elején Jim Clark volt a brit nagydíjak sztárja, a skót versenyző ötször nyerte meg hazája futamát, ebből háromszor Silverstone-ban diadalmaskodott. Az 1973-as versenyen az akkor még zöldfülű Jody Scheckter szolgáltatta a látványosságot. A dél-afrikai megpördült a Woodcote kanyarban, és a szalagkorlátról visszapattanó McLarenbe 12 autó rongyolt bele. Az ütközések során töménytelen benzin folyt a pályára és csak a csodának volt köszönhető, hogy nem történt komolyabb baleset.

Silverstone az eset után három évre búcsút is inthetett a cirkusznak és csak 1977-ben, a Woodcote kanyar átépítése után tért vissza ide a Forma-1-es mezőny. Ekkor újra történelmi jelentőségű eseményt láthatott a nagyérdemű, bár ekkor ez még senki nem gondolta. A Renault révén itt indult először turbófeltöltős autó a Forma-1-ben. A sárga teáskanna csúfnévre keresztelt járgánnyal a francia Jean-Pierre Jabouille csak a 16. körig jutott el. 1979-ben ezen a pályán aratta első győzelmét a Williams istálló Clay Regazzoni révén, majd két év múlva John Watsonnak örülhetett a hazai angol közönség, aki a forradalmi szénszál erősítésű McLaren kasztnit hozta be első helyre.

A nyolcvanas évek közepén a Silverstone-i pálya üzemeltetőinek sikerült hosszutávú szerződést kötni Bernie Ecclestone-nal és azóta minden évben itt rendezik a Brit Grand Prix-t. 1987-ben egy összetett kanyarkombinációt építettek a Woodcote kanyarból, és ebben az évben Nigel Mansell a pálya történetének egyik legizgalmasabb versenyén győzte le csapattársát, Nelson Piquet-t. A nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje Alain Prost, Nigel Mansell és Ayrton Senna sikereit hozták a silverstone-i versenyek. Prost ötször, Mansell háromszor, Senna pedig egyszer nyert itt. 1994-ben Damon Hill azután nyert, hogy Michael Schumacher kizárták, mert a felvezető körben előzött, amit a szabályok tiltanak. A következő évben Johnny Herbert aratott szerencsés győzelmet a Benetton-Renault-val, miután a nagy vetélytársak kiesetek. Schumacher háromszor nyert itt. Legemlékezetesebb sikere mindenképpen az 1998-as, amikor a boxutcába nyerte meg a versenyt. Miután kiintették egy 10 másodperces „stop-and-go” büntetésre, azt az utolsó körben töltötte le oly módon, hogy áthaladt a célvonal boxutcában meghosszabbított részén. A McLaren ugyan óvást nyújtott be a történtek miatt, de a vizsgálat megállapította, hogy Schumacher büntetése jogtalan volt (azt azért kapta volna, mert állítólag sárga zászló alatt körözte le Wurzot, ám mindkét versenyző azt nyilatkozta, hogy nem láttak sárga zászlót). A következő évben viszont nem volt szerencséje. Meghibásodott a Ferrari féke és a gumifalba csapódva a német bajnok kettős lábtörést szenvedett. Az elmúlt hat évben mindig más versenyző locsolhatta a pezsgőt a dobogó legfelső fokáról. 2005-ben Montoya aratott itt nagyszerű győzelmet, majd rá egy évre Fernando Alonso örülhetett. 2007-ben Räikkönen már egy Ferrarival tört borsot a mcLarenesek orra alá. 2008-ban az esőben Hamilton autózott eszméletlent és nyerte meg a hazai versenyét, tavaly pedig Seb Vettel nem talált legyőzőre sem az edzésen, sem a versenyen.

 

A bejegyzés trackback címe: