Postlethwaite félig kész autóját a német Leo Ress felügyelete alatt építgették tovább Hinwilben, ahol ekkor már 90 fő szorgoskodott. A C12-es szénszálerősítésű vázát valamint a hatsebességes félautomata váltóját is házon belül tervezték. Az autó inkább volt konzervatív, mint forradalmi, de ezt érthető is volt. A cél ugyanis a biztos pontszerzés volt. A Mercedes junior csapatából már ismerős Karl Wendlinger mellé a tapasztaltnak számító finn Jyrki Järvi Lehtót szerződtették. A téli tesztek sokat ígérően folytak és a csapat első F1-es versenyén sem vallott szégyent: Kyalamiban Lehto ötödik lett. Ez hatalmas fegyverténynek számított, hiszen 1977 óta egyetlen csapat sem debütált ilyen jól! „Karliék” az edzéseken jól futottak, ám a versenyen számos technikai hiba hátráltatta a gárdát. Az 1993-as szezont 12 ponttal zárta a Sauber, melyből Wendlinger 7-et, Lehto 5-öt szerzett. A következő évre Peter Sauber előhalászta a süllyesztőből Heinz-Harald Frentzent, és leszerződtette Wendlinger mellé, így a Sauber kocsikat két egykori Mercedes „gyerek” hajtotta. A német pilóta szerződtetésének ténye jó pontnak számított a Mercedes igazgató tanácsának a szemében és 1994-ben a Mercedes hivatalos motorszállítója lett a Saubernek.

A szezon első három versenyén még szépen csepegtek az eredmények. Imolában Wendlinger például az előkelő negyedik helyen végzett, de a Monacói Nagydíjon elszenvedett balesete visszavetette a csapatot. A tiroli versenyző az alagútból kifelé jövet 290-es tempóval csapódott a betonfalba és a baleset következtében 19 napig volt kómában. Később felépült, sőt a következő év elején újra versenyzett, de már nem volt képes hozni régi gyorsaságát. A lelket Frentzen tartotta a csapatban, aki a Williams ajánlatát visszautasította vissza, hogy a svájciaknál maradjon. A kocsi ugyan folyamatosan javult, de a „fekete nyíl” képtelen volt azokat az eredményeket produkálni, amire Stuttgartban vágytak. A szezon közepén a boxutcában már nyílt titokként kezelték, hogy a Mercedes új partnert keres. A válásra egyébként a szponzorok körüli herce-hurcát is okot adott. Az évad elején a Broker magazin alapítói eltűntek a beígért milliókkal, a Daimler pedig azzal a feltétellel tömte be a csapat költségvetésében keletkezett mintegy 20 millió dolláros rést, hogy Peter Sauber talál magának egy rendes támogatót. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem sikerül, a Mercedes úgy döntött, nem hosszabbítja meg a hinwiliekkel kötött szerződést.

1995-ben már Ford motorokkal versenyzett a csapat, amely újabb nehézségeket hozott magával. A C14-est még a Merci V10-séhez tervezték, ezért a Ford V8-sa nem igazán passzolt a kasztniba. Az első versenyeken rengeteg probléma adódott. Rossz volt a kocsi útfekvése, a motor és a váltó is sokat rakoncátlankodott, ráadásul az élcsapatokkal szemben mintegy 70 lóerős hátránya volt a svájci alakulatnak. Hinwilben azonban komoly erőfeszítéseket tettek és lépésről lépésre jutotta előre. A Sauber-Ford az év elején még átlagban 4,5 másodperccel volt lassabb a Williamshez és a Benettonhoz képest, az évad végére ez 1,5 másodpercre csökkent! Frentzen rengetegszer végzett az ötödik, hatodik helyen, sőt Monzában a dobogóra is sikerült felállnia. A következő évben kissé haloványabban muzsikáltak a kék autók, de Monacóban szép sikert könyvelhettek el. Johnny Herbert a harmadik, Frentzen pedig a negyedik helyen gurult célba a hercegség utcáin. Miközben a tradícionális csapatok (Arrows, Tyrrell, később a Jordan) sorra bedobták a törölközőt, a svájciak köszönhetően a két-három biztos támogatónak (Red Bull, Petronas) biztos lábon álltak. 1996 végén újabb csapás érte a gárdát. A Ford átpártolt az újonc Stewart mellé, így Peter Saubernek új motorszállító után kellett néznie. Végül a Ferrari előző évi erőforrásai kínálkozta a legjobb megoldának, amely a főszponzor neve alatt, Petronas V10-ként került az autóba. Frentzen távozása után csupán Herbert maradt a biztos pont a csapatnál. A másik autóban sűrűn váltogatták egymást a másodvonalbeli versenyzők. A szezon legjobb eredményét egyébként Herbert szállította a Magyar Nagydíjon, ahol harmadik lett. 1998-ban a tapasztalt öreg rókának számító, Jean Alesi lett Herbert csapattársa. Az új szerzemény harmadik lett Belgiumban és nem kis meglepetésre Ausztriában, az esős időmérő edzésen a második helyre kvalifikálta magát. A szekér azonban nem úgy ment, ahogy kellett volna.

1998 és 2000 között elkerülték a jobb eredmények a svájci csapatot. 2001-ben Peter Sauber drasztikus lépésre szánta el magát. Két zöldfülűt szerződtetett Nick Heidfeld és Kimi Räikkönen személyében. Utóbbi esete különösen érdekes fejezet volt a csapat történetében, hiszen a finn pilóta közvetlenül a Forma-Renault sorozatból érkezett. Sokan megkérdőjelezték Kimi helyét az F1-ben, sőt Max Mosley még a szuperlicenszet sem akarta megadni neki. A kritikák ellenére a felállás ütőképesnek bizonyult és a két tejfölösszájú gyerek már az elsõ versenyen megmutatta erejét. A lendület kitartott az egész szezon során, és a két „kölyök” a konstruktőrök negyedik helyére repítette a Saubert. 2002-ben a McLarenhez távozó Raikkönen helyére újabb fiatal tehetség érzekett. Bár az előző évi eredményt nem sikerült megismételni, de a Felipe Massával kiegészült csapat így sem vallot szégyent. A következő szezonban Frentzen visszatért a gárdához és a svájciak a Ferrari hajtóműveivel indult harcba. A két német pilótának nem is a motorral voltak gondjaik, sokkal inkább a C22-es aerodinamikájával gyűlt meg a bajuk. Végül az amerikai versenyen nyújtott nagyszerű eredménynek – ekkor 10 pontot szereztek - köszönhette a Sauber a gyártók küzdelmében elért hatodik helyet.

Az évek során a kis hinwili műhelyből jókora Forma-1-es üzem lett, a 8000 négyzetméteres hightech központban a csapat 270 embert foglalkoztatott. A Sauber megkapaszkodott a középemezőnyben, biztos anyagi lábakon állt, de a további fejlődéshez egy nagy gyártó támagatására volt szükség. Herr Sauber ezért azon munkálkodott, hogy olyan tőkeerős vevőt találjon, amely biztosítja csapata fennmaradását. A BMW először csak lehetséges motorszállítóként tűnt fel a színen, de néhány hónap alatt nyélbe ütötték az üzletet és a bajor autógyár többségi tulajdont szerzett a csapatban. Peter Sauber megtartott egy 20 százalékos részvénycsomagot, és a csapat neve is BMW Sauber F1 Teamre változott.

A BMW gyári csapata komoly pénzeket invesztált a hinwili gyárba, folyamatosan fejlesztették a szélcsatornát és a csapat rendelkezett a Forma-1 legmodernebb számítógépével. A gárda 2007-ben – a McLaren-Mercedes kizárását követően – a konstruktőri táblázat második helyén végzett, egy évvel később pedig megszerezték első győzelmüket Rober Kubica révén. A gazdasági válság hatására a BMW kivonult a Forma-1-ből, és a csapat sorsa hónapokig a levegőben lógott. Végül Peter Sauber visszavásárolta az általa alapított istállót a bajor autógyártól és újra a saját kezébe vette a kormányrudat. A Toyota visszalépésevel minden akadály elhárult és a Sauber folytathatta Forma-1-es kalandját. 2010-ben újból a Ferrari motorjait és váltóját használják a svájciak. A C29-es kódjelű járművet a tapasztalt Pedro de la Rosa és az ifjú titán Kamui Kobajasi terelgették. Bár az első pont csak a hetedik versenyen, Isztambulban született meg Kobayasi révén. A japán pilóta Valenciában és Silverstone-ben is remekült ment és értékes pontokat szerzett. A Magyar Nagydíjon pedig, ahol a csapat a 300 GP-részvételét ünnepelte, mindkét versenyző pontokkal ajándékozta a meg a gárdát.

A bejegyzés trackback címe: