2014.04.30. 11:40
Honda F1 történelem (1992-1999)
A kilencvenes években a gyári Honda motorok mellett a cég leányvállalata a Mugen is megjelent a Forma-1-ben.
1991-től egy másik F1-es csapatnak is adott motorjaiból a Honda. A Mclaren-főnök Ron Dennis közbenjárására a Tyrrell istálló kapta meg a japánok előző évi V10-seit. Az erőforrásokat a cég leányvállalata a Mugen készítette fel. A pénz szűkében levő csapat azonban nem jutott sokra a motorral. Csupán Stefando Modena villant meg kétszer a Harvey Postlethwaite által tervezett autóval. Az olasz Monacóban a második rajtkockát szerezte meg, de a futamon csak a 42. körig bírta a Honda erőforrás. Három héttel később Kanadában viszont csak összejött egy második hely a taljánnak. A továbbiakban viszont csak küszködött a Tyrrell. A túlsúlyos Honda motor miatt a versenygép nehezen volt vezethető és a csapatnak nem igazán volt forrása a problémák orvoslására.
Mugen: az álruhába bújtatott Honda
A legidősebb Honda fiú, Hirotshi által alapított Mugen az évek során fokozatosan kóstolt bele a versenysportba. Először nyolcvanas évek közepén kezdtek együtt dolgozni a brit Judd műhellyel. A John Juddal közösen megépített Forma-3000-es motorok szép sikereket értek el. 1989-ben például Jean Alesi a Jordan csapat égisze alatt versenyeztetett Reynard-Mugen géppel nyerte meg az Európai Forma-3000-es pontvadászatot. A Juddtól szerzett tapasztalatok felhasználásával a Mugen még ebben az évben megépítette kísérleti Forma-1-es motorját, amelyet csak tesztelési célokra használtak.
A korábbi Honda V10-seket 1992-ben Mugen-Honda névre keresztelték át és a japán tulajdonú Footwork autók hátuljában dohogtak. Váltakozó sikerrel. A nagy öreg Michele Alboretónak és Aguri Szuzukinak csak nagy ritkán sikerült pontot szereznie. Alapvetően nem a motor teljesítményével volt gond. A V10-es 680 lóerőt tudott csupán 20-szal kevesebb, mint az anyavállalat McLarennél bevetett V12-se. Sokkal inkább az autó vezethetősége és az alacsony költségvetés akadályozta a Footwork-öt a jobb eredmény elérésében. A Footwork még egy évet nyüstölhette feltupírozott egykori Honda motorokat, majd 1994-re a szakadék szélén tántorgó Lotus kapta meg az erőforrásokat, de a patináns brit gárda egy szem pontot sem tudott szerezni. A következő évben 3 literes motorokra váltott a cirkusz és a Mugen a Minardival kötött megállapodást, ám a tél folyamán Flavio Briatore bekavart. A Benetton olasz menedzsere a Ligier csapat megvásárlásával szerezte meg a pulóvergyárosoknak a világbajnok Renault V10-seit, csakhogy a Ligiernek is szüksége volt erőforrásokat. Briatore megfúrta a Minardi-Mugen megállapodást és 1995-ben a japán műhely motorjait a francia istálló kaphatta meg. (Az ügy komoly vihart kavart, a Minardi még bíróságra is ment és komoly kártérítést kaphattak volna, csakhogy szerencsétlenségükre pont Briatore cégétől vették a lestrapált Cosworth aggregátokat, így politikai okokból nem mertek nagyon hadakozni.)
A Ligiervel való házasság hozta meg a Mugen első Forma-1-es sikerét. Az időjárástól megéfált monacói versenyen Olivier Panis a 14. helyről rajtolva szerezte meg a győzelmet. A Ligier 1997-ben Alain Prost tulajdonába került, aki csak átmenetileg használta a Mugen-Hondát, míg el nem készültek a következő évre a Peugeot motorjai. 1998-ban két év házasság következett a Jordannal, amely nem várt sikereket hozott. A Mugen-Honda motorerőt tekintve a középmezőny elejébe tartozott 770 lóerejével, a Jordan pedig egy egeszen jó autót epitett. 1998-ban Spa-Francorchampban Jordan kettős győzelmet aratott Damon Hill és Ralf Schumacher révén, de nagy dobásra a következő évben került sor. Heinz-Harald Frentzen remekül vitézkedett a sárga Jordannal. A német pilóta a Francia és az Olasz GP-t is megnyerte. A Nürnburgringen a pole-ból rajtolt és sokáig vezetett is. Talán ha nem babrál ki vele az elektronika akkor az utolsó futamig harcban maradhatott volna a világbajnoki címért. Az ír csapat teljesítménye így is szép volt és Frentzen végül egy bronzéremnek örülhetett a végelszámolásnál.
Honda F1-es prototípusok
A kilencvenes években a japánok több F1-es prototípust is építettek. 1992-ben például a Honda mérnökei szabadidejükben terveztek egy Forma-1-es autót, amelyet a cég hivatalosan nem támogatott, de a társadalmi munkában készült projekthez rendelkezésre bocsátották a McLaren által használt V12-es motor néhány példányát. Az RC100-as névre keresztelt sasszén kívül készül két másik változat is. Ezeket Satoru Nakajima tesztelte a Honda versenypályáján Szuzukában, majd kettőt törésteszteken írtak nullára. Tokióban 1998-ban már komolyabban is eljátszottak a Forma-1-be való visszatérés gondolatával, de ekkor mar saját csapattal. Olyannyira, hogy szerződtették dr. Harvey Postlethwaite-t, aki megtervezte az RA099-es versenyautót. A sasszét a Dallara építette, és leszerződtették Jos Verstappen-t, aki többször is tesztelte a masinát. A vas ígéretesnek tűnt, a holland pilóta elsőre középmezőnybe tartozó időket autózott a RA099-sel. Az áprilisi barcelonai tesztek során azonban Postletwait szívinfarktust kapott és meghalt, a Honda pedig leállította a fejlesztéseket.
