Enzo Ferrari egyik első kuncsaftja egy brit milliomos volt. Anthony Vendervell, „Thin Wall” (azaz vékony falú) csapágyak gyártásából szép vagyont halmozott fel. 1947-től a Ferrari is Vandervell csapágyait használta és az üzlet kétirányú lett, miután az Vandervell 1949 vásárolt egy 125-ös modellt, hogy a BRM versenyzőinek és szerelőinek lehetősége legyen „egy kis Forma-1-es levegőt szippantani”.

Az autót a britek zöld színében virított és az oldalára a „Thin Wall Special” felírat lett pingálva. A zöld Ferrari több futamon is elindult, majd miután egyszer összetört, Vandervell visszaküldte Maranellóba és az új 4,5 literes V12-es motort kérte a járgányba. Az „öszvérrel” Reg Parnell a második helyen végzett az 1951-es International Trophyn Silvetstone-ban. Egy másik brit, Peter Whitehead is a Ferrari kuncsaftja lett, igaz ugyan, hogy ő soha nem festette át az ágaskodó lovacskát zöldre. A 125-ös maradt az eredeti piros színben, amellyel 1950-ben a privát versenyző több nagydíjon is elindult. A legjobb eredménye a Francia Nagydíjon elért harmadik helyezése volt. A történet szerint, amikor Vandervell először ellátogatott Maranellóba, Enzo Ferrari három órán át várakoztatta az angol milliomost, aki ekkor megesküdött: „Legyőzöm ezt a vörös fémrakást, ha egyszer élek is!” 1958-ban sikerült is neki. Az akkor már saját konstrukcióval versenyző Vanwall istálló hat futamot nyert a szezon során és besöpörte a konstruktőri világbajnoki címet. 

A bejegyzés trackback címe: