Amikor 1981 tavaszán a McLaren bemutatta új autóját senki nem gondolta, hogy a brit csapat olyan forradalmat indít el, amelynek több pilóta is az életét köszönheti. A wokingi istállónál nem sokkal korábban vette át a hatalmat az a Ron Dennis, aki korábban szerelőként dolgozott a Forma-1-ben. Cége a Project Four a csapat főszponzorával a Marlboróval a háta mögött valami nagy dobással próbálta újra az élvonalba repíteni a szebb időket is látott McLarent. Az új autó, amelyet MP4-re kereszteltek (az MP4 eredetileg a „Marlboro Project Four” rövidítésre utalt) merőben új karosszériával mutatkozott be. Ebben az időben az F1-es rakéták karosszériája 50-60 darab préselt alumínium és magnézium lemezekből készült. Ezek a fémek ugyan könnyen megmunkálhatóak voltak, de mutatóik szakítószilárdság tekintetében hagytak némi kívánnivalót maguk után. Az ötlet Ron Dennistől származott, aki a ProCar-szériában egy BMW M1-est versenyeztetett, amelyek a hátsó szárnya történetesen szénszálerősítésű-műanyagból (művésznevén karbon) készült. A McLaren újdonsült vezérének sikerült meggyőzni John Barnard főkonstruktőrt, aki egy barátján Steve Nichols-on keresztül jutott el a Hercules Aerospace-hez. Az amerikai űrkutatási hivatalnak, a NASA-nak dolgozó vállalat szívesen segített a McLarennek, de borsos árat kért a munkáért. A kaszni megépítésére szánt 80 ezer font kevésnek bizonyult, azért a Marlboro volt kénytelen mélyebben a zsebébe nyúlni. Az új anyag ötször olyan könnyű volt, mint az acél, de kétszer erősebb.

A szénszálas anyagot „szövetként” kell elképzelni, amelyet rétegenként negatív öntőformákba helyeznek és az egyes rétegeket epoxigyantával ragasszák össze. Ezután az elemeket egy óriási kemencében, az ún. autóklávban nagy nyomáson és magas hőmérsékleten „sütik készre.” Az autó darabjait a mormon fővárosban, Salt Lake Cityben készítették el, majd a csapat akkori főhadiszállásán az angliai Colnbrookban szerelték össze. A borítás a korábbi 50-60 kisebb elem helyet öt fő darabból megvolt. Az újszerű járgány bemutatkozására Long Beach-ben került sor, de Watson csak az edzésen ment az új masinával, a versenynek a tavalyi versenygéppel vágott neki. Az argentin versenyen viszont már mindkét McLaren pilóta a szénszálas kocsival indult, bár túl sok szerencsével nem jártak. Wattie a 37. körben kiesett, Andrea de Cesaris pedig a lekörözöttek között a 14. helyen futott célba. A szezon közepén azonban meglódult Watson szekere. Egy hónap leforgása alatt végigjárta a dobogó mindegyik fokát. Harmadik lett Jaramában, második Dijonban, Silverstone-ban pedig megnyerte a csapat hazai versenyét. A könnyű szénszál-erősítésü kasztni bizonyított.

 Az autó leginkább a forrófejű de Cesarisnak jött a legjobban, aki nem kevesebb, mint 20 (!) balesetet hozott össze a szezon során és mindet karcolás nélkül úszta meg! A technológiát illető kételyeket Watson monzai balesete oszlatta el teljesen. Az északír a monzai kettes Lesmo-kanyarban 240-es tempóval esett el. A McLaren a farával csapódott bele a szalagkorlátba és két darabra szakadt. A motor a váltóval együtt a pálya másik oldalára vágódott, miközben az olajtartály lángra kapott. Az első pillanatban mindenki a legrosszabbra gondolt, de pár pillanat múlva „Wattie” kimászott a pilótafülkéből és saját lábán hagyta el a baleset helyszínét. A visszatérését fontolgató Niki Laudát ez az esés győzte meg véglegesen. Az 1976-os majdnem végzetes bukását követően az osztrák világbajnok nem akarta feleslegesen kockáztatni az életét. Niki öt nappal később már Donnington Parkban tesztelt a piros-fehér autót és nem sokkal később aláírt a McLarenhez.

 Miután a nyolcvanas évek elején két halálos (Villeneuve, Paletti) és több súlyos (Regazzoni, Pironi) baleset is történt a cirkuszban a mérnökök komolyabban elgondolkoztak a szénszálas műanyag alkalmazásán. Olyannyira, hogy 1985-re szinte valamennyi csapat – még a sereghajtók nagy része is - műanyag karosszériával vonult csatába. Arról szinte szót sem érdemes pazarolni, hány F1-es pilóta köszönheti az életét ennek az anyagnak. Elég csak Martin Donelli vagy Robert Kubica eséseire gondolni.

A bejegyzés trackback címe: