A DTM versenysorozat a 2000-ben, három év kényszerpihenő után új koncepcióval indult újra. A cél a legkorszerűbb technológia alkalmazása volt, alacsony költségek mellett. A Deutsche Tourenwagen Masters - ez lett a bajnokság új neve –versenyautóinak alapját négyajtós hátsókerék meghajtásos utcai modell kellett hogy képezze. A szabályok szerint csak 4 literes, nyolchengeres motorokat lehetett a járgányokba építeni és az egyenlő esélyek érdekében egyforma gumikat, fékberendezéseket és szabványosított sebességváltót kellett használni. Az első szezonban kilenc versenyt futottak, és a Mercedesen kívül az Opel, valamint egy privát csapattal az Audi képviseltette magát. A Mercedes-Benz a CLK modellből fejlesztette ki a saját DTM autóit, amelyhez a HWA műhelyében készítették a motorokat. A 4 literes hengerenként négyszelepes V8-as versenytechnológiát vonultatott fel. Az aggregátot légszűkítővel 475 lóerőre fojtották le, és az ereje egy hatsebességes szekvenciális váltón át jutott a kerekekre. A Mercedes-Benz adta az újjászervezett széria első bajnokát Bernd Schneiderszemélyében, de a konstruktőri trófea is Stuttgartba vándorolt.

Az évek során sokat finomítottak a szabályokon. Korábban két 100 kilométeres versenyt futottak egy hétvégén, repülőrajttal és az első tíz helyezett kapott pontokat. Mivel nem volt fix kezdési időpont a tévétársaságok csak felvételről közvetítették a futamokat, vagy csak összefoglalókat adtak róla. A csatornák nyomására új elemekkel színesítették a hétvégék programját és egységesítették a versenyek kezdési időpontját is. 2001-től csak egy 100 kilométeres futamot rendeztek, de bevezették az ún. sprintversenyt is, ahol 35 kilométeres távot kell megtenniük a résztvevőknek. A széria szép lassan kinőtte Németországot. Először az ausztriai Spielbergbe látogatott a mezőny, majd később a hollandiai Zandvoort és az angliai Donnington Parkban is bekapcsolódott a DTM vérkeringésébe. Az előző évi autó továbbfejlesztett változata lehengerlőnek bizonyult és 2001-es idény a Mercedes házi csatáját hozta. Schneider könnyedén védte meg címét és a bajnokság első négy helyén a stuttgarti márka menői osztozkodtak. Jean Alesi 2002-es érkezésével új korszak kezdődött a DTM-ben és azelkövetkezendő években egyre több, kiöregedett Formula-1-es menő is kipróbálta magát a szériában. A szezon az audis Laurent Aiello és a többszörös bajnok Schneider párharcát hozta, amelyből végül előbbi került ki győztesen. A Mercedest hajtó Alesi kimondottan jól ment és a Donnington Parkban győznie is sikerült. Később Heinz-Harald Frentzen és Mika Häkkinen is tiszteletét tette a DTM-ben, utóbbi például három győzelmet szerzett a Mercedes autóival. 2010-ben Ralf Schumacher mellé egy újabb F1-es veterán, David Coulthard érkezett. Az Opel kiválásával a német túrakocsi bajnokság az Audi és a Mercedes párharcát hozta. A stuttgartiak pilótái közül Bernd Schneider 2003-ban és 2006-ban is megnyerte a bajnokságot, 2005-ben pedig a brit Gary Paffett állhatott a dobogó legfelső fokára. A HWA műhelye 2007-re vadonatúj autót fejlesztett a DTM számára. A 2000-es évek végén a babérokat az Audi aratta le, egyéniben csak a dobogó második foka jutott a Mercedes pilótáinak. 2007-ben Bruno Spengler, 2008-ban Paul di Resta, 2009-ben pedig Gary Paffett lett a második helyezett. 2010-ben a Mercedesnek végül sikerült legyőznie az ádáz ellenfélnek számító Ingolstadtiakat. A bajnoki dobogó mindhárom fokára egy-egy csillagos autót hajtó versenyzőállhatott fel: Di Resta lett a bajnok, mögötte pedig Gary Paffett és Bruno Spengler végzett. 2011-ben nagy meglepetésre az Audi gyári egységéből egy privát csapathoz száműzött versenyző, Martin Tomczyk fejére került a korona, aki egy „elavult” 2008-as specifikációjú Audi A4-et hajtott. A Mercedesnek három győzelem jutott: kétszer Spengler, egyszer pedig Jamie Green állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Előbbi kezéből tulajdonképpen a hajrában csúszott ki a bajnoki cím. A kanadai az utolsó négy futamon csak négy pontot szerzett, miközben Tomczyk 32-őt zsebelt be.

A bajnokság sokat tanult a korábbi hibákból és a szervezők az ésszerű kereteket és olcsó fenntarthatóságot tartják szem előtt. A DTM-ben versenyző túrakocsik bár külsőre sok hasonlóságot mutatnak az utcai alapmodellel, mégis ízig-vérig versenyautók. Az ABS-t, a kipörgésgátlót, és minden egyéb elektronikus segédeszközt száműztek a szervezők, így a pilóták csak magukra számíthatnak.Számos alkatrész paramétereit, mint például a váltó, a kardántengely, a motorelektronika szigorú előírások szabályoznak. A szezon során minden versenyző csupán egy motort használhat, aerodinamikai fejlesztésekre év közben nincs lehetőség. 2012-ben új időszámítás kezdődött a DTM-ben, miután a BMW visszatért a sorozatba és a szabályok is jelentősen változtak. Főként az aerodinamikát érintették a módosítások. Csökkent a diffuzor szerepe, a leszorító erő java része ezentúl a nagyobb méretű hátsó szárnyakon keletkezik. Az autók és a gumik is szélesebbek lettek, a pilótákat karbonszálas utascella védi és a botváltót kormányra szerelt kapcsolófülek váltották. Mindhárom gyártó kétajtós autókat indít, a Mercedes-Benz az AMG C-osztály kupéváltozatát alakította a DTM-hez. Az új éra első versenyét a Hockenheimringen futották, ahol kettős Mercedes-siker született. Gary Paffett nyert Jamie Green előtt, a pole-ból induló Mattias Eckström csak a harmadik helyre tudta behozni az Audit. A bomba a második versenyen a Lausitzringen "robbant". A Mercedestől "elcsalt" Bruno Spengler nagyszerü győzelmet aratott a BMW-vel.

A bejegyzés trackback címe:

https://f1grandprix.blog.hu/api/trackback/id/tr804517647
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása