Amikor az 1979-es monacói versenyen James Hunt leparkolta a boxban a füstöt okádó Wolfját egy meghatározó egyénisége hagyta el a Forma-1-et. A brit versenyző év közben ezekkel a szavakkal fejezte be pályafutását: „Nem félek, de mi a fenének kockáztassam az életemet a semmiért?”
Hunt 1947-ben született az angliai Belmontban egy tőzsdeügynök második fiaként. Nagy családba csöppent, ahol hatan voltak testvérek és szülei orvosnak szánták. Másképp alakult. 1968-ban ellátogatott egy autóversenyre aztán nem sokkal később 300 fontért részletre vásárolt egy öreg Forma-Ford Alexis versenymasinát, amellyel megnyerte a Lydden Hill-i versenyt. A Forma-3-ban is hasonló volt a képlet. Huntnak csak egy korosodó levetett Brabham BT21-es jutott, de a Cadwell Parkban rendezett versenyen azzal vágott oda. Megfutotta a körrekordot, vezette a versenyt, aztán eldobta a vasat és kiesett. Szülői segítség híján magának kellett szponzorokat felhajtania, ha versenyezni akart. 1970-ben sikerült egy kis pénz összekaparnia és F3-as Eb futamokon indult. Sátorral járta Európát, de a büdzsébe maximum egy-két cserealkatrész fért bele, az utazás költségei és a kaja nem igen. Nyert Ruenben és Zolderben is, Pauban viszont már kritikus volt a helyzet. „Két napig tartott míg üres gyomorral elstoppoltam Le Havre-ig. Sikerült összekaparnom a kompravalót, aztán hazáig meg sem álltam.” A következő évben is a Forma-3-ban akart próbálkozni, de az általa használt March 713-as minden volt, csak jó versenyautó nem. Balesetet, balestre halmozott és nem véletlenül kapta meg a nem túl hízelgő „Hunt the Shunt” becenevet. A gyakori esések miatt valahogy le kellett vezetnie a feszültséget, az alkohol és a cigi rabja lett és a gyakran hányt a versenyek előtt.
Hiába volt gyors, bárdolatlan stílusa miatt összerúgta a port a March egyik tulajdonosával Max Mosley-val és a csapat kitette a szűrét. Hunt pályafutása valószínűleg meg is feneklett volna, ha nem fut össze egy dúsgazdag brit nemesi família sarjával, Lord Alexander Hesketh-tel. A nagy motorsport rajongó másfél mázsás báró és a nyeszlett Hunt sok tekintetben hasonlóak voltak és gyorsan megtalálták a közös hangot. Őlordsága éppen akkor örökölt egy szép kis vagyont, amelyet autóversenyeken kívánt elverni. Hunt ráunt az alsóbb kategóriákra és rávette a lordot, hogy az autósport királykategóriájába, a Forma-1-ben próbáljanak szerencsét. Hesketh 1973-ban a Brands Hatch-ben, a vb-n kívüli Race of Champions elnevezésű versenyen próbált szerencsét egy bérelt Surtees-szel, amellyel Hunt a harmadik helyen végzett. A sikeren felbátorodva Hesketh rendelt egy új March 731-est, amellyel benevezett a Monacói Nagydíjra. A kissé különc istálló megjelenése óriási visszahangot keltett. A csapat egy
A Hesketh a negyedik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban, de büdzsé kezdett elapadni. Őlordsága három év alatt 350 ezer fontot pufogtatott el és mivel a csapatnak túl sok támogatója nem volt, beszűkültek a csapat lehetőségei. Hunt remekül ki tudta használni a siker jelentette ismertséget és a szezon végeztével a McLarenhez szerződött, Emerson Fittipaldi megüresedett helyére. A csapat főszponzorának, a Marlboronak jól jött a vagány brit, aki füstölt mint a gyárkémény, de emellett jól versenyzett és még népszerű is volt. Azt mér az elején kijelentette viszont, hogy senki kedvéért nem hajlandó kiöltözni és bármilyen rendezvényen meg kellett jelenie, általában egy rövidgatya és egy poló volt Hunt viselete. Érdekes módon az eddig hedonista életmódot folytató Hunt látványosan visszafogta magát. Se pia, se nők és komolyan elkezdett sportolni, hogy javítsa az állóképességét. A Chelsea FC focistáival járt kondicionáló edzésekre és nagyon sokat futott. A hozzáállása is megváltozott a versenyekhez. Nem akart minden áron, törve-zúzva előrébb jutni, hanem inkább a biztos pontszerzésre összepontosított. A szezon első versenyei Lauda és a Ferrari egyeduralmát hozták, Hunt pedig megpróbált minél gyakrabban célba érni. Az 1976-os szezon azonban óriási fordulatot hozott. Niki Lauda csúnyán megégett a Nürburgringen és két futamot ki kellett hagynia. Hunt pedig megpróbálta kihasználni a kínálkozó alkalmat. Barátja és riválisa távollétében sikert-sikerre halmozott és a szezonzáró Japán Nagydíjra három pontra olvadt Lauda előnye. Fujiban szakadó esőben kezdődött a verseny, és az osztrák „Szuperpatkány”, aki nem volt hajlandó kockáztatni az életét, a második körben kiállt. Két körrel a vége előtt még úgy nézett ki, hogy ennek ellenére Laudáé lesz a trófea, de Hunt élete versenyét futva az utolsó pillanatban a harmadik helyre jött előre, ami a világbajnoki címet jelentette számára.
A bajnoki cím nem tett jót Huntnak, aki visszaesett a pia és a nők fogságába. Már a visszaúton butára itta magát, és a partit haza érve Angliában is folytatta. Az 1977-es szezon előtt volt olyan brit újság, amely a következő címmel jelent meg: „Ki fog-e józanodni Hunt az évadnyitóra?” Nyilatkozatai, amelyben nyíltan számolt be szexpartijairól és napokig tartó piálásairól, óriási vihart kavartak. Egyszer például az őt molesztáló újságírót nemes egyszerűséggel egy medencébe dobta. Egy interjúban kesőbb elmondta, hogy körülbelül 5000 nővel volt dolga életében. A vb megnyerése utan például nem kevesebb mint 33 stewardess-t döntött meg egy hét alatt! Egyre botrányosabb ügyiben az is közrejátszott, hogy szakított feleségével, az ex-modell Suzy Millerrel, aki a színész Richard Burton oldalán talált vígaszra. Hunt nem is nagyon tartotta vissza párját, és Burton, aki fülig szerelmes volt Suzyba, felajánlotta, hogy átvállalja a válás költségeit. Hunt egymillió dollárt kért nejéért cserébe. James nemcsak örült, hogy megszabadult a kötöttségektől, hanem még a válóper költségei miatt sem kellett, hogy fájjon a feje. Hunt a végtelenségig laza volt. Az 1976-os Brit Nagydíjon aratott győzelmet után – amelyet végül egy szabálytalanság miatt elvettek tőle – a versenny utáni interjú közben cigarettát kér a körülötte állóktól. Legendássá vált az overálljára felvarrt „a szex a bajnokok reggelije” matrica és volt olyan fogadás, ahol egy pólóban és egy farmerben jelent meg, miközben mindenki szmokingban és a kisestélyiben érkezett. "Tíz de néha tizenöt doboz sört is legurított a garaton, és az sem számított, ha éppen verseny előtt volt. Ha megszomjazott, sörözött" - mesélte pályatársa Hans-Joachim Stuck.
Hunt egyre kevésbé vette komolyan a versenyzést. 1977-ben nyert még három futamot, de idejét jobbára a nők hajkurászása kötötte le. Előfordult, hogy épp, hogy csak odaért a rajtceremóniára és az őt számon kérő Teddy Mayer csapatfőnöknek pimaszul csak az válaszolta: „Miért a szerződésemben benne van, hogy futam előtt nem ketyithetek egy jót?” Mire Mayer: „Egyet még talán, de négyet vagy ötöt…” A japán versenyen például a depó egyik nyugalmas szegletében kapták rajta a szerelők, hogy éppen egy rajongójával enyeleg, de volt amikor a szurkolók szeme láttára húzta le a sliccét és kezdett el vizelni a paddockban. A pályán is egyre vadabb dolgokat csinált. Long Beachben telibe talált egy homokládát, Monte-Carlóban az első kanyarban a szalagkorlátnak tolta McLarenjét, Zolderben pedig
Kétségtelen, hogy Hunt sok tekintetben elütött az élsportolókról alkotott mintaképtől, ugyanakkor polgárpukkasztó stílusa miatt sokan imádták. Ez is közrejátszott abban, hogy világbajnoki címe után több millió fontos vagyonra tett szert a szponzorok révén, amelyet sikeres üzleti vállakozásokba fektetett. 1979-re átszerződött a Wolf istállóhoz, de pár verseny után ráunt a bukdácsolásra és szögre akasztotta a sisakját. 1980-ban eljátszott a visszatérés gondolatával, tárgyalt a Brabhammal és a Williams autóját még tesztelte is, de végül nem engedett a csábításnak. Inkább beült Murray Walker mellé a Forma-1-es versenyeket kommentálni, ahol továbbra is igen nyíltan mondta el a véleményét mindenről. Az alkoholt és a cigarettát továbbra sem vetette meg, sőt marihuána is rajta volt az „étlapján” és a mindig is lelki problémákkal küszködő Hunt 40 éves korára depresszióssá és totális alkoholistává vált. Aztán 1993 nyarán rámosolygott a boldogság. A Forma-1 hippije megtalálta igazi szerelmét, Helen Dyson személyében, aki miatt nem ivott többé, a drogokról is lemondott, sőt elkezdett rendszeresen kerékpározni. 1993 június 13-án összeházasodtak, majd egy napra rá, szívroham vitte el a 45 éves Huntot wimbledoni otthonában.
