Eddig összesen 156 amerikai pilóta neve szerepel a Forma-1-es statisztikákban, persze ebből jó néhány a Forma-1 hajnalán került bele, amikor az Indy 500 is a versenynaptár része volt. A száguldó cirkuszban Dan Gurney-nek sikerült az amerikai nemzetet a legeredményesebben képviselnie. A jenki versenyző és Carrol Shelby 1962-ben alapították meg az All American Racerst, egy tisztán amerikai versenycsapatot, amely a Forma-1-en kívül több amerikai szériában is rajthoz állt. A csapat F1-es autója 1966-ban készült el és Eagle névre hallgatott. Később a Weslake V12-es motorját szerelték az autóba. 1967-ben Gurney ezzel a géppel megnyerte a Belga Nagydíjat. A Forma-1-ben ez az egyetlen tiszta amerikai győzelem: amcsi pilóta, amcsi autóval. A 70-es, 80-as években több amerikai sztárpilóta, többek között Bobby Rahal, Bobby Unser, Danny Sullivan vagy Raul Boesel is sikertelenül zárta a Forma-1-es kiruccanást. A tengerentúli pilóták közül egyedül Mario Andretti (aki egyébként olasz kivándorló) tudott világbajnokságot nyerni. Fia, Michael nem tudott apja nyomdokaiba lépni, 1993-ben szégyenszemre a szezon vége előtt hazatért. Fordítva viszont jobban működött a dolog. A leghosszabb ideig Eddie Cheveer nyomta a gázt a Forma-1-ben. A nyolcvanas években a jenki pilóta 132 futamon állt rajthoz a száguldó cirkuszban. Győzni nem tudott, de több dobogós helyezést is kasszírozott.

A volt Forma-1-es pilóták egészen jól mentek az Indy-sorozatban. Emerson Fittipaldi és Alex Zanardi kétszer is bajnok lett, de Jacques Villeneuve és Nigel Mansell is nyert egy-egy bajnokságot. Érdekes módon több csapat is kalandozott a két széria között. A Ferrari 1952-es sikertelen próbálkozása mellett a maranellóiak a nyolcvanas években is dédelgettek amerikai álmokat. Az Indy-autó Gustav Brunner vezetésével el is készült, amely végül soha nem gördült amerikai aszfalton. Ezen kívül a hatvanas években a Lotus is átjárt a tengerentúlra és nyert is egy Indy 500-at. Dan Gurney istállója, az Eagle Amerikában jóval sikeresebb volt. A csapat háromszor is sikeresen hódította el az Indy 500 trófeáját. Ezen kívül a McLaren autói is nyertek Indy 500-at, háromszor is, 1983-tól 1987-ig a pedig az angol March cég kasznija volt verhetetlen. Motorszállítóként a Mercedes is kipróbálta magát a pokoli oválon. A németek motorja, amelyet az Ilmor készített 1994-ben a Penske autójában földbe döngölte az ellenfeleket. Al Unser Jr. úgy nyerte az Indy 500-at, hogy a teljes mezőny lekörözte!

Az első amerikai istálló Lance Reventlow Scarab csapata volt a Forma-1-ben. A Woolworth üzletlánc örököseként a fiatal Reventlow pénztárcájából telt mindenféle passzióra, így a versenyautó építésre is. Az egyiptomiak szentként tisztelt ganajtúró bogaráról elnevezett gépet egy négyhengeres Offenhauser motor hajtotta, amelynél rugó nélküli szelepeket használtak. Az autó tulajdonképpen nem lett volna rossz, csak rosszkor született. 1960-ban, amikor pályára küldték, a Forma-1 nagy változáson esett át. A konstruktőrök ekkoriban már a pilóta mögé építették be a hajtóműveket, a Scarab esetében - mint ekkoriban az USA-ban még minden versenygépnél - még az autó orrában volt az erőforrás, amely meg is pecsételte a sorsát. Sem Reventlow, sem a mérnök-versenyző Chuck Daigh-t nem tudott csodát művelni a Scarabbal, így néhány sikertelen próbálkozás után felhagytak a Forma-1-es versenyzéssel. A tradicionális amerikai istállók közül a Penske is tett egy rövidebb látogatást a Forma-1-ben. Roger Penske csapata négy éven át száguldozott a Forma-1-ben. Az amerikai gárda egyetlen futamgyőzelmét John Watson érte el, szerencsés körülmények között az ausztriai Zeltwegben. Penske odaát jóval sikeresebb volt: az Indy 500-ról a gárda pilótái nem kevesebb, mint tizenöt alkalommal vihették haza a Borg Warner trófeát és 11-szer lettek nemzeti bajnokok. 1984-ben Carl Haas és a McLaren egykori csapatfőnöke, Teddy Mayer gründoltak csapatot, amelyet az élelmiszeripari óriás, a Beatrice Foods pénzelt. A csapatnál olyan nagy nevek fordultak meg, mint Ross Brawn és Neil Oatley, valamint 1980 világbajnoka Alan Jones. A Haas-Lola első időkben a Hart gyenge négyhengeres turbómotorjával szenvedett, majd jött a Ford V6-sa, de ez sem hozott nagy előrelépést. A piros-kék járgányok rendre kiestek, másfél év alatt csupán háromszor végeztek pontszerző helyen. 1986-ban az amerikai istálló hat egységgel a konstruktőri verseny nyolcadik helyén végzett, és néhány héttel az utolsó futam után megszűnt.  
 

A bejegyzés trackback címe: