1990-ben egy érdekes reklám jelent meg a német sajtóban. A képen három huligán kinézetű pilóta volt látható ezzel a szöveggel: „Ön rájuk bízná Mercedeszét? Mi igen.” A képen a Mercedes junior team pilótái voltak, közöttük Michael Schumacherrel. A Mercedes akkori sportigazgatója Jochen Neerpasch számára világos volt, hogy a Sauber önmagában kevés a Forma-1-es sikerhez. Hiába a jól felépített szervezet és a kiváló technika, ha nincs olyan pilóta, aki képes győzelmet vezetni az autót. 1989 őszén átfogó programot indított a sváb konszern német anyanyelvű fiatal tehetségek számára, akiket a F1-re kívántak felkészíteni. Első lépésnek a sportkocsi világbajnokságot szemelték ki, ahol a cég a Sauberrel karöltve 1990-ben már harmadik évadját teljesítette. A C-csoportos vb kiváló tanulóterep volt, mert a technológiát tekintve közel állt a Forma-1-hez, ám a pilótának volt ideük megtanulni a versenyzés csínyját bínját, nem kellett minden áron bizonyítaniuk. A Mercedes stratégiája az volt, hogy az első számú autót két gyors pilóta, Jean-Louis Schlessert és Mauro Baldit vezette, akiknek az volt a feladatuk, hogy megnyerjék a bajnokságot. A második számú gép állandó pilótája a cirkuszt is megjárt, tapasztalt öreg róka Jochen Mass volt, aki mellé három fiatal pilóta került. Jochen Neerpasch a német Forma-3-as bajnokság első három helyezettjét, az osztrák Karl Wendlingert, Michael Schumachert és Heinz-Harald Frentzent szemelte ki. A három ifjú titán itt megtanulta, hogyan kell a gumikra vigyázni, mire kell figyelni egy verseny közben és nem utolsó sorban az autó működésével és felépítésével is megismerkedtek. A „tananyag” azonban nem merült ki abban, hogy egy 800 lóerős turbómotoros monstrummal köröztek a pályán. A Mercedes hosszútávú befektetésként tekintett az ifjú pilótákra és fontos szempont volt, hogy átfogó tudást kapjanak. Ezért angolt magoltak, megtanultak a szponzorokkal és a sajtóval bánni, de a fizikai felkészülésre is nagy hangsúlyt feketettek. Az osztrák Willi Dungl klinikáján a három fiúnak mindent megtanítottak az egészséges életmódról, táplálkozásról és a megfelelõ fizikai tréningrõl. Bár mindhárom junior pilóta gyors volt, ám közülük Frentzent tartották a leggyorsabbnak. A mönchengladbachi azonnal érezte az autót és képes volt gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez. A gond csak az volt, hogy míg tízkörből ötben ördögien gyors volt, volt másik öt köre, amikor esett-kelt. Forrófejűsége miatt számos buta hibával hívta fel magára a figyelmet. Karl Wendlinger az ellentéte volt. A langaléta osztrák csak lassan barátkozott a pályával és nyugodtan, több tucat kört autózva térképezte fel a körülményeket. Amikor már ismerte a pálya minden szegletét, akkor lódult csak neki. Elszántsága és gyorsasága a német Forma-3-as bajnoki címet is meghozta neki. Schumacher volt kettejük ötvozete. Nem volt olyan hebehurgya, mint Frentzen, viszont az első méterektől kezdve gyorsan tudott menni. A rendkívüli az volt benne, hogy képes volt hosszú körökön át a határon autózva mindenféle hiba nélkül gyorsan menni, úgy, hogy közben vigyázott az autóra. Jó példa volt erre az 1990-es 1000 kilométeres nürburgringi futam. A második helyen haladó Mass 16 másodperces hátránnyal adta át az autót Schuminak, aki háromnegyed óra leforgása alatt a felé csökkentette a hátrányt az élen álló Schlesser/Baldi dúóval szemben, miközben faragott az autó fogyasztásából is!

Frentzen viszonylag korán lemorzsolódott, így hol Schumacher, hol Wendlinger vezette a második számú Mercit. 1989-ben a versenyek nagy részében a junior team a második helyen futott célba. A következő évben már egy-egy győzelem is összejött. Spában a Wendlinger-Mass, Mexikóban a Schumacher-Mass összetételű autó nyert. 1991-ben jelentős szabálymódosításra került sor a C-csoportos világbajnokságon. A Mercedesnek nagyon sok problémája adódott az új autóval. A junior team a versenyek többségén kiesett, ám amikor célba értek, figyelemre méltó eredményeket produkáltak. Silverstone-ban a Schumacher-Wendlinger páros a második helyen végezett. Japánban, az autopolisi pályán ért véget a szezon, ahol a Schumacher-Wendlinger dúo diadalmaskodott a Jaguarok előtt. A német Fritz Kreutzpointerrel kiegészülve júniusban a Le Mans-i 24 órás versenyen is rajthoz állt a team. A második legjobb idővel kvalifikálták magukat a versenyre, de végül csak az ötödik helyen futottak célba. Jobban is szerepelhettek volna, ha Schumacher nem akar minden áron a leggyorabb lenni és nem hajtja szét az autót. Váltóproblémák miatt 30 percet álltak a boxban, ami a győzelmükbe került. Csupán szépségtapasz volt, hogy a leggyorssabb kört Schumi futotta, öt másodperccel überelve a korábbi körrekordot.

Időközben Michael a királykategóriában is helyet kapott. Willi Weber, amikor meghallotta, hogy a Jordan Forma-1-es csapatánál megüresedett egy hely, azonnal felvette a kapcsolatot az ír gárdával. Eddie Jordan kész volt Schuminak lehetőséget adni a Forma-1-ben, de 150 ezer fontot kért a spai versenyért. A stuttgartiaknál Jochen Neerpasch tartotta kezében a Forma-1-es szálakat, aki lázas szervezésbe kezdett. A csekket ugyan Peter Sauber írta alá, de a pénzt a Mercedes-Benz biztosította. Amikor aláírták a szerződést, Schumi azt mondta: „Ezt soha nem felejtem el nektek. Egyszer meg fogom szolgálni a bizalmat.” Az ír gárda a következő évben is számított a németre, sőt az MB is hajlandó lett volna 3,5 millió dollárt fizetni azért, hogy Schumi a Forma-1-ben versenyezhessen. A boxutcában azonban olyan pletykák keltek szárnyra, hogy a Jordan a következő évben a Yamaha motorjait fogja használni, és semmi biztosíték nem volt arra, hogy az ír gárda ott tud maradni a középmezőnyben. Így Neerpasch és Schumi menedzsere, Willi Weber úgy látták jóbbnak, ha több vasat tartanak a tűzbe és megállapodtak a Benettonnal. Az egészhez Bernie Ecclestone asszisztált, aki nagyon szeretett volna már egy gyors német pilótát a cirkuszban. ¹ A kerpeninek két szerződése volt a benettonos időkben: az alapszerződés a Mercedesszel és egy a pulóvergyárosokkal, amely a Forma-1-es versenyzést szabályozta. Ez utóbbiban volt egy kitétel, miszerint az istálló köteles a németet elengedni, mihelyt a Mercedes saját csapattal indul a Forma-1-ben. Ez a kitétel egészen 1994 végégi élt, bár Flavio Briatore ezt mindig megkérdőjelezte. Amikor a Mercedes a Sauber oldalán belépett a Forma-1-be szóba került, hogy a Schumacher a svájciaknál fog versenyezni, de Norbert Haugék belátták, hogy ez visszalépés lenne a német számára.

1991 végén egy másik Mercedes bébi, Karl Wendlinger is a Forma-1 kapuit döngette. Az osztrák pilótának nehezebb sors jutott, mint Schuminak, ő csak egy sereghajtó csapatnál kapott lehetőséget. Szponzorainak köszönhetően sikerült az eladósodott March istállóhoz szerződnie, ám az elavult autóval nem sok sikerre számíthatott. Kisebb csodának számított, amikor a hetedik rajthelyet szerezte meg a szezonnyitón Kyalamiban. Az autó megadta magát, de később a Kanadai Nagydíjon sikerült mégis pontot szereznie. Az osztrák az igen figyelemre méltó negyedik helyen gurult célban az előző évi konstrukcióval. Végig félő volt, hogy a hatalmas adósságot felhalmozó March bedobja a törölközőt, de a Mercedes mindvégig ott állt Wendlinger mögött és a stuttgartiak bármikor hajlandóak lettek volna pénzt áldozni az osztrák karrierjére. Később, amikor 1993-ban a Sauberrel a Mercedes is betette a lábát a királykategóriában, Karl Wendlinger lett a csapat egyik pilótája. A legrögösebb útja a Forma-1-be Heinz-Harald Frentzennek volt.  A három pilóta közül egyértelműen Frentzen volt a leggyorsabb, de a langaléta mönchengladbachi nem hitt igazán a Mercedes koncepciójában és miután valaki azt tanácsolta neki, hogy egy együléses széria jobb ugródeszka lehet számára, leszerződött az ír Eddie Jordan Forma-3000-es csapatához. Itt azonban kevés sikerrel járt és csak a japán Forma-3000-es pontvadászatban kapott versenylehetőséget. Végül hosszas kínlódás után 1993 végén Peter Sauber tesztelni hívta a németet. Gyorsaságával lenyűgözte az újdonsült Forma-1-es csapat vezetését, így Wendlinger mellé Frentzen ülhetett be a másik Sauber-Mercedesbe.

 

A bejegyzés trackback címe: