Rio de Janeiro vezetése 1965-ben építette fel a város közelében a versenypályát, de nagyok sokáig csak különböző hazai bajnoki futamokat rendeztek rajta. A Forma-1 először 1972-ben vendégszerepelt Brazíliában, ekkor a Bernie Ecclestone szervezésében tartotta egy világbajnokságon kívüli futamot Interlagosban, amelyet a Globo tévécsatorna szponzorált. A hetvenes évek elején Emerson Fittipaldi sikereinek köszönhetően a Sao Paolo melletti pályán tartották brazil vb futamokat, egészen 1977-ig. 1978-ban Jacarepagua vezetése rászánta magát és megfinanszírozta az F1-es verseny költségeit és a cirkusz a Rio de Janeiro mellett pályán futotta már a brazil GP-t, amely az első évben Carlos Reutemann nyert meg egy Ferrarival, de a hazai közönség a második helyen célba érkező Emerson Fittipaldit ünnepelte, aki a családi vállalkozásként üzemeltetett Copersucar csapat autójával versenyzett. A riói kötődésű Nelson Piquet érkezésével (édesapja befolyásos politikus, egy ideig a brazil kormány egészségügy minisztere volt), a Forma-1-es futamok állandó helyszíne Jacarepagua lett. 1981-ben már Nelsinho edzés elsőségének örülhetett a hazai közönség, de a másnapi versenyen Piquet kockáztatott, nedves aszfalton slick gumikkal rajtolt el. A győzelem Reutemanné lett, aki felrúgta a Williams által szerződésében rögzített csapatsorrendet. Az argentinnak ugyan kitették a boxban a táblát, hogy engedje előre istállótársát, Alan Jonest, de „Lolé” fütyült az utasításra és megnyerte a versenyt. Az eset a két pilóta közti háborúskodáshoz vezetett, amely a nevető harmadik Nelson Piquet malmára hajtotta a vizet, aki a szezon végén megszerezte első vb-címét a Brabhammal.

1982-ben rendkívüli forróság uralkodott Rióban a verseny idején. Az első helyért a lokálmatador Piquet és a williamsszes Keke Rosberg harcolt. A hazai kedvenc nyert, de a kimerültségtől majdnem összeesett a dobogón. A verseny azonban nem ért véget az eredményhirdetéssel. Egy hónappal később az első helyezett Piquet-t és a mögötte célba érő Rosberget diszkvalifikálták, mert mindkettejük autója az 580 kilós minimális súlyhatár alatt volt a verseny utáni mérlegeléskor. (A brazil bírák a futam után nem találtak semmi furcsát az esetben, csak később a Renault és a Ferrari óvása után zárta ki a FISA a két versenyzőt.) A győzelem a zöld asztal mellett Alain Prosté lett. Később, miután Piquet megnyerte harmadik világbajnoki címét, Rio de Janeiro elöljárói átkeresztelték a pályát a brazil pilóta nevére. Ezekben az években azonban a város komoly anyagi gondokkal küszködött és eladásra hirdették a létesítményt. Ráadásul Philippe Streiff súlyos tesztbalesete miatt látszott, hogy egy nagyszabású felújítás nélkül az aszfaltcsík nem felel már meg az egyre szigorúbb biztonsági elvárásoknak. Az utolsó F1-es futamot 1989-ben futották le Jacarepaguába, amelyet meglepetésre Nigel Mansell nyert a félautomata sebességváltós Ferrarival. A furcsa orrkúpja miatt csak „libának” csúfolt autó bár gyors volt, rendkívül megbízhatatlanul működött a téli tesztek során. Mansell a reggeli bemelegítés során egy motorhiba miatt egyetlen métert sem tudott megtenni az autóval, akkor Cesare Fiorio azt tanácsolta Nigelnek, hogy csak félig megtankolt autóval vágjon neki a versenynek, így legalább egy ideig az élen harcolhat. A rajt után Berger az első kanyarban összeakadt Patresével és Sennával és a kavarodásból Mansell húzott hasznot. A brit könnyedén levadászta a két Williams-Renault-t, majd a kerékcserék után az élre álló Prostot is megette és Mansell első ferraris versenyét győzelemmel zárta.

Miután 1990-ben San Paolo felújította és jelentősen átépítette az interlagosi pályát, a Brazil Grand Prix oda költözött át. A kilencvenes években Jacarepaguát ovál pályává alakították és Indycar bajnoki futamokat rendeztek rajta. Miután a város elnyerte a 2016-os olimpiai játékok rendezési jogát, a szervezők a versenypálya helyén húzzák fel az olimpiai falut, így Jacarepaguá már csak egy emlék marad az évkönyvek lapjain.