simon weber 2010.07.25. 15:59

Halál Hockeinheimben

2001-ig Hockenheimnek volt egy karakterisztikus, semmivel össze nem hasonlítható arculata. Az erdőt keresztülhasító hosszú egyenesekben látványos szélárnyékcsatákat láthattak a nézők, ráadásul a kanyargós stadion rész, a Motodrom is elég látnivalót szolgáltatott. Sajnos a pálya az átépítésnek köszönhetően unalmasabb lett, és elvesztette korábbi jellegét. Tény azonban, hogy a nagy sebességű száguldás mindig is veszélyt hordozott magában.

1968. április 7-én egy Forma-2-es verseny rendeztek Hockenheimben, amelyen elindult Jim Clark is. A futam rossz előjelek között kezdődött a kétszeres skót világbajnok számára. Délelőtt eső áztatta a pályát, ráadásul Clarknak az előző évi Lotus 48-assal kellett elindulnia, mert az új autó egy héttel korábban Barcelonában megsérült. Egyébként sem szívesen indult el ezen a viadalon. A szíve Brands Hatch-be húzta, ahol ezen a hétvégén egy hatórás megbízhatósági versenyt futottak. A BOAC 500-on debütált a Ford új 3 literes prototípusa, amelyet Jimmy nagyon szeretett volna vezetni. Meg is egyezett a Forddal, de közben elfelejtette, hogy a Chapman számít rá Németországban. Végül a szerződése és a szponzorok miatt a nem túl jelentős F2-es futamon jelent meg. Clark néhány héttel korábban hasonló körülmények között nyerte meg a Tasman-szériát. A zárófutamot Longfordban futották, ahol olyan vacak idő volt, hogy a versenyzők azzal fenyegették meg a rendezőket, hogy nem állnak rajthoz. Végül a tervezett ötven körből húszra rövidítették a versenytávot, de így is rendkívüli rizikót vállaltak. A versenyt Piers Courage nyerte, Clark csak az ötödik lett, de így is övé lett az összesített első hely.

Hockenheimben sem voltak sokkal jobb körülmények. A verseny 12.30-kor startolt el, ekkora ugyan elállt már az eső, de az aszfalt még vizes volt. A harmadik sorból induló Clark a rajt után fokozatosan visszaesett és a negyedik körben csak a nyolcadik pozícióban autózott. Jókora hátrányban volt már az élmezőnnyel szemben, amikor megkezdte ötödik körét. Arra, ami nem sokkal később az erdőben történt azóta sincs meggyőző magyarázat. A balesetnek csak két szemtanúja volt. Franz Perino és Winfried Kolb, akik pályamunkásként dolgoztak akkor Hockenheimben. Utóbbi a Süddeutsche Zeitungnak így mesélt a látottakról: "Clark Lotusa éppen kijött a gyors nyújtott kanyarból, amelyet akkoriban padlógázzal 260-nal vettek be a Forma-2-es autók. Ekkor látszott, hogy gondjai vannak. Hirtelen az autó kitört oldalirányba, ez olyan 30-40 méterre volt tőlünk. Az egész két-három másodperc alatt játszódott le.”

A Lotus három darabra tört, a pályaőrök Jim Clarkot már élettelenül találták a roncsok között. Az autó középső része olyan szerencsétlenül talált el egy fát, hogy a skót pilóta gerince azonnal eltört. A baleset okára azóta sem derült fény, csupán találgatások láttak napvilágot. A vezetői hibát mindenesetre kizárták a szakértők. Colin Chapman, aki nem volt a helyszínen a baleset vizsgálatával Peter Jowitt-et bízta meg, aki mérnökként repülőszerencsétlenségek vizsgálatával foglalkozott. A brit szakember jelentésében kizárta, hogy a kocsi valamelyik alkatrészének hibájából történt a baleset. A jobb hátsó abroncson azonban észrevett egy félkör alakú vágást, amely arra utalt, hogy Clarknak defektje lehetett. Talán átment egy fémdarabon, amely felszakította a gumit. Mindenesetre a túlélésre semmi esélye sem volt a repüló Skótnak, mert az autó oldalirányból találta el a fát. „Az aszfalton nyoma sem volt féknyomnak. Mi sem észleltük, hogy fékezett volna.” – állította Winfried Kolb.

Néhány nappal a baleset után egy érdekes eset történt. Egy Németországban állomásozó amerikai katona jelentkezett a rendőrségen és azt állította, hogy fia éppen azelőtt szaladt át a pályán barátjával, amikor Clark közeledett. A skót állítólag megpróbálta elkerülni az ütközést és hirtelen elrántotta a kormányt. Később a rendőrségnek tett vallomásában Winfried kizárta a gyerekek állítását, főként, hogy a pálya ezen részén fél kilométerre be lehetett látni az aszfaltot. A verseny után a versenyorvos odament Graham Hillhez és csak ennyit mondott neki: „Jobb, hogy nem nézi meg őt.” A hír futótűzként terjedt el az egész világon és mindenkit megrázott. „Ha ez Jimmyvel megtörténhet, akkormi sem vagyunk biztonságban” – mondta Chris Amon a baleset után. A 32 éves kétszeres bajnok halála űrt hagyott maga után a Forma-1-ben. A baleset következményeképpen a pálya teljes hosszában védőkorlátokat szereltek fel Hockenheimben, valamint biztonsági zónát és egy sikánt is építettek. Clark balesetének helyszínén egy emlékművet állítottak, amelynek gondozását manapság Bernie Ecclestone saját vagyonából finanszírozza. A skót versenyző emlékének állít emléket minden évben a "Jim Clark Revival" emlékfutam.

A régi Hockeinheimring két versenyző életét is követelte 1980-ban. Április 13-án a Forma-2-es Európa-bajnokság versenyét futották a Baden-Württenberg tartományban található pályán. A negyedik körben Derek Warrick kicsúszott és az autójáról leszakadó kerék a mögötte jövő Markus Höttinger fejét találta telibe. Az osztrák pilóta nyakcsigolyája azonnal eltörött, de a Maurer-BMW még 200 métert száguldott tovább. Az egyik legnagyobb osztrák tehetségnek tartott Höttingernek esélye sem volt a túlélésre, pedig szép jövő előtt állt. Ron Dennis-szel már túl volt az első tárgyalásokon és menedzsere dr. Helmuth Marko összehozott számára egy pilótaülést az 1980-as Osztrák Forma-1-es Nagydíjra. Kiváló kapcsolatainak köszönhetően ő tesztelte először a BMW Forma-1-be szánt turbómotorját. A négyhengeres erőforrást egy 320i-be építve debütált a német túrakocsi bajnokságban 1979-ben és Höttinger győzni is tudott vele pont Hockenheimben. (A történelem 29 évvel később megismételte önmagát. A Forma-2-es bajnokság Brand Hatch-i futamán Henry Surtees halálát is egy leszakadó kerék okozta, amely pont fejbe találta az 1964-es F1-es világbajnok John Surtees fiának fejét.)

Néhány hónappal később egy másik szörnyű baleset is történt a Stuttgart közelében lévő ringen. A német és a brit futam közötti egy hónapos szünetben az Alfa Romeo a szupergyors aszfaltcsíkon tesztelt. Augusztus 1-én déli 12-ig volt pálya az olasz csapaté. Az edzés vége előtt fél órával Depailler kiment még pár körre. A harmadik fordulóból azonban nem tért vissza. A francia versenyző az Ostkurvéban esett el. A hetvenes évek elején ezt a kanyart negyedikbe visszaváltva még csak 200-al vették be, az évtized végére a szárnyas autóknak már olyan tapadása volt, hogy már csak rövid gázlevétellel lassítottak és 300 közeli tempóval suhantak át a nyújtott íven. Az Alfa 280-as tempóval, mint a bomba vágódott bele a szalagkorlátba. Akkoriban nem volt még biztonsági zóna, hanem a szalagkorlát előtt úgynevezett majomfogó hálót feszítettek ki. Csakhogy a német alaposság most nem volt sehol. Két héttel a Német Nagydíj előtt a haló a korlát mögött összetekerve hevert. Depaillert már halva találták a kiérkező mentők, a baleset okára soha nem derült fény. A hivatalos verzió szerint a francia pilóta szívrohamot kapott, ám ez nem valószínű. Csapattársa Bruno Giacomelli később egy interjúban elmondta, hogy az Alfa akkoriban új titánból készült felfüggesztést tesztelt, amely valószínűleg eltörhetett.

1982-ben újabb baleset borzolta a kedélyeket a Német Nagydíjon, bár ez szerencsés kimenetelű volt. Didier Pironi a szombati szabadedzés során szakadó esőben száguldott a pályán. A Ferrari franciája a rossz látási viszonyok közepette hátulról telibe találta Alain Prost Renault-ját. A tűzpiros autó a levegőbe emelkedett, kb. háromszáz métert repült és bombaként csapódott a földbe. Az autó darabokra szakadt és Pironi súlyos sérüléseket szenvedett, napoking arról szóltak a hírek, hogy a francia menő lábát amputálni kell. Végül megmaradt a lába, de soha nem versenyezhetett a Forma-1-ben. Bár 1986-ban tesztelte a francia Ligier valamint AGS istálló autóját is, sőt egész jó köridőkre volt képes, de a lába nem bírta az állandó terhelést. Végül a gyorsasági motorcsónakok világában találta meg számítását, de végül a sebesség lett a végzete. Egy offshore verseny során egy tankhajó keltette hullám megdobta hajóját és belefulladt a tengerbe.