2012.06.06. 06:35
"Boyle Special" avagy Maserati menni Indy 500
Michael J. Boyle (csúfnevén „Umbrella Mike”) Chicago legjelentősebb szakszervezetének vezetője és egy versenyistálló tulajdonosa 1938-ban egy új kocsit keresett, amellyel az Indy 500-ra nevezhetett. Versenymérnöke, Harry „Cotton” Henning Olaszországban, a Maseratinál lelt rá a versenymasinára. A modenai cég nem sokkal korábban építette meg a 8CTF-et, amelyet Indianapolisban a csapattulajdonos „Boyle Special” néven nevezett be.
A háromliteres motort két Roots-feltöltővel szerelték és a teljesítménye elérte a 365 lóerőt. Az elől független felfüggesztés miatt kiválóan kanyarodott a masina, ráadásul a hajtómű magas teljesítménye kiváló megbízhatósággal párosult, amely igazi aduásznak bizonyult Indianapolisban. Az autót kormányzó Wilbur Shaw 1939-ben a harmadik helyről rajtolva nagy csatában győzte le az amerikai gépeket és elsőként szakította át a célvonalat. (Több mint 20 év után sikerült újra európai márkának nyernie a sebesség szentélyében.) Shaw a sikere után egy dedikált fotót küldött a gyárnak, ezzel a felírattal: „A Maserati testvérek iránti tiszteletem jeléül, hogy egy ilyen fantasztikus autót tudtak építeni.” Shaw a következő évben is megállíthatatlan volt. A 200 körös verseny két harmadában az élen állt és megismételte előző évi győzelmét. 1941-ben sem sok hiányzott, ám egy defekt következtében Shaw balesetet szenvedett és összetörte a Maseratit. Ennek ellenére a kis olasz márka beírta magát az Indy 500 történetébe, ráadásul a siker nem a véletlen műve volt, hanem a 8CTF megbízhatóságával és erejével érdemelte ki azt.
