Adrian Newey nem ismeretlen a tengerentúli Indycar versenysportban sem. A brit mérnök a southamptoni egyetemen repülést és űrhajózást tanult és a diplomamunkáját a szárnyas autók aerodinamikájáról írta. 1981-ben a March Engineeringhez került, ahol először egy sportkocsin dolgozott, majd miután a modell szép sikereket ért el, megkapta első komolyabb megbízását egy Indycar versenygép megtervezetését. A Cosworth motoros March 84C, amelynél Newey kiválóan alkalmazta a szívóhatásos technológiát, rendkívül sikeres lett és a bajnokság 16 futamából hétről győzelemmel tért haza. A bajnoki ezüstöt Tom Sneva szerezte meg a masinával, míg Rick Mears a Penske csapat gépével a sorozat legfontosabb versenyét, az Indianapolisi 500-as viadalon diadalmaskodott vele. A következő szezon még ennél is jobban sikerült: 15 versenyből 10-en March kasznis siker született és az Indy 500-on Danny Sullivan szállította a sikert a bichesteri srácoknak. (Gilles unoktestvére, idősebb Jacques Villeneuve is ezzel a modell-lel aratta egyetlen Indycaros győzelmét az 1985-ös Elkhart Lake-i futamon.) 1985-ben Al Unser a 85C-vel, míg a következő évben Bobby Rahal a 86C-vel nyerte meg a CART bajnoki címet. A 86C modell két Indy 500-as sikert is elkönyvelhetett: 1986-ban Bobby Rahal, a rákövetkező esztendőben pedig Al Unser nyert a March-Cosworth-szal a sebesség szentélyében. Ezután Newey a Forma-1-es álmokat dédelgető Haas Lolához, ahol együtt dolgozott Ross Brawnnal is. Néhány hónap után azonban az ingatag lábakon álló F1-es projekt bedőlt és Newey átszerződött Mario Andretti versenymérnökének a CART sorozatba. Itt sem maradt azonban sokat, a tervezőzseni 1987 augusztusában újra a March-nál volt, ahol a csapat 1988-ra szánt F1-es rakétáját kellett megterveznie.
